Királyhegyi Pál híres története jut eszembe: kilencszáznegyvenvalahány, mínusz húsz fok, órák óta terelik őket az országúton. Pál egy pillanatra lehajol, hogy bakancsa megoldódott fűzőjét megkösse. Az őr káromkodva, üvöltve rúgja fenéken, mire hősünk csak ennyit mond:

„na, most ment el a kedvem az egésztől.”...

Felmondtam. Estére már annyi erőm sem maradt, hogy begomboljam a gombokat az ágyneműn. Megint nem ettem, ittam, pisiltem egész nap. Este fél 5-re csak 5 szobával voltam kész, pedig egész nap loholtam.

A raktár ahonnan mindent hozni kell, ma olyan 80- 100 lépésnyire volt minden szobámtól. Estére már járdányi erőm sem maradt. Vérhalál. Nem csinálom tovább. Holnap végre pihi, egész nap aludni fogok (meg mosni) hétfőn meg bemegyünk Simonhoz, és ha még szóba áll velünk, kérünk tőle alternatívát, ha meg nem, akkor keresünk másik ügynökséget.

Ennyi mára.