Igen, például a jövő 7 péntek is még jövő hét, bár asszem lehetne például a vasárnap is, hiszen az is még a jövő hét, de csak azért nem a vasárnap (hanem a péntek) mivel vasárnap a fű se nő, és a bojlerszerelő sem jár nyilván, mert alszik délig, tehát marad a péntek, amikorra be van ígérve az úr (szerelő úr) eljövetele momentán. Addig marad a kényelem: vízmelegítés vízforralóban, fürdés öntögetős módszerrel. Nos, sebaj, ha azt vesszük elég egzotikus. Mint egy utazás térben és/vagy időben például valahova. Valahol nyilván még permanensen van ilyen. No para, minden túlélhető. Mondjuk a kád is el van dugulva néhány hete, jobb is ha nem terheljük annyi vízzel, nem? De.

Ma lefejeltem egy radiátort (2 hete egy asztalt…az a folt éppen most gyógyult meg, annyira jól állt, hogy muszáj volt csinálnom egy másikat) és újra odacsuktam egyik ujjam az ajtóba. Komplett hadirottyant kezdek lenni. Úgy nézek ki mint egy 1 éves gyerek, aki most tanul járni, de előbb mindennek nekimegy. Lehetséges, hogy egyéb mással együtt továbbiakban elvesztettem a koordinációs képességemet is, vagy talán csak egyszerűen öregszem, és ez már az a stádium amikor a hamut is mamut, csak rajtam így jön ki.

Tegnap Simon átrakott egy másik helyre, de az is elég szar volt. Nos, hiába minden, sose leszek igazi takcsinéni, na. Nem megy ez nekem. Egyszerűen idegesít ha addig kell dörzsölni egy rohadék csaptelepet, amíg gyári zsír újnak kinéző nem lesz. Unom a tükörtakarítást, és sokszor otthagyom foltosan, jóvanazmár. A porszívózás is csak addig érdekes míg a szőnyegen nincs több szöszmösz, de mikor már valaki műkedvelő szinten csak a suvickolás öröméért folytatja, ezt már nem tudom megérteni. Tegnap egy Teresa nevű vérbeli takarító csajjal voltam egész nap, de szerencsére ma nem kellett visszamennem hozzá. Hát mit mondjak… nem lettünk barátnők. Erről ennyit.