A tegnapi nap szörnyű volt. Ne is beszéljünk róla…
Na de a mai! Na … hát ez sem volt sokkal jobb. De úgy látszik, ez már mindig így lesz. Szok(p)ni kell a minennapokat.
… Szóval, még tegnap este úgy volt, hogy ma szabadnapos leszek. De ez ma reggelre már mikor pont beleéltem volna magam, elmúlt.
Mégis be kellett mennem. Reggel jött a telefon, és én már 10-re ripsz-ropsz, be is értem. Kezdődhet a munka vidáman, ahogy szokott. 
Huss.. elrepült az idő este 5- ig, mikoris végeztem. Az evésről teljesen kezdek leszokni, míg hazaértem (este fél 7) a reggeli kávéval tartottam életben magam. Egész jó az eredmény: még működök. Remélem, mire megszokom az éhezést, még nem döglök bele teljesen. (lásd: cigány lova)
Ma 2 és fél font a borravaló-adagom. Figyelitek? Egyre feljebb megy… :D
Remélem ez is olyan, mint a szobaszám… egyre több lesz.
Ja..és ma James-szel pórszívóztam együtt hand in hand. :)
