Globális és univerzális bocsánatát kérem mindannyiótoknak akik talán várják az új bejegyzéseimet, de nemtom mi van, mostanában valahogy nincs ihletem az írásra. Meg asszem kiégett a vicc-relém is, bár talán sose nem is voltam szórakoztató csak néha behaluztam viszont unalmas, fárasztó hülyeségekkel meg nem akartalak traktálni titeket, abból úgyis van mindenkinek éppen elég.
Inkább megmutatom a londoni tavaszt nektek: 
Bár mostanában gyönyörű tavaszi képek ellenére azért elég hideg van basszus. Befagy a seggem is. És durván kifogytam a bőrkabimból és most olyan hülyén lóg rajtam, hogy már csak végszükség esetén lehet felvenni, mert olyan mintha nem is az enyém lenne. :(
továbbá...
Egyik kicsit depisebb napomon gyógyír gyanánt beugrottunk Szilvivel a Selfridges-be. Na, erről azt kell tudni, hogy London egyik legdrágább áruháza. Csak a lúzer külföldiek és a ténylegnagyongazdagokakikneksemmisemszámít boltja. Egy semmi különös kabát kb.
Ma például odacsuktam a jobb kezem mutatóujját egy ajtóba. Hát, mit mondjak: voltam már vidámabb is. Mindenhol nehéz tűzajtók vannak, nagyon könnyű így járni. A forgatókönyvnek megfelelően már elkezdett feketedni az ujjam vége, és még most is baromira fáj. Kiwi leszek holnap tudom-e majd használni bármire is. Bár gondolom nem nagyon fog érdekelni senki ha mégse, végülis ott van még 9 másik, ágyazzak azzal.
Anita azzal nyaggat, hogy nyáron utazzunk el valahova (pl. Mallorcara) 1 hétre. Mondom neki nem lesz pénzem, bár szerintem neki se, csak nagy a szája. Álmodik a nyomor. Én legszívesebben inkább mégis Nirvánába mennék a Nirvána-tousszal.
Bár lehet, hogy nem akarnék visszajönni se többet.
És boldog ANYÁK NAPJÁT kívánok minden érintettnek, utólag, mégegyszer. Puszi!
