Fontos nap!

Boldog szülinapot anyukám!!!!

(Tudom, hogy utálod, de csakazértis megemlítem!!! hehe)

Az összes anyás- szülinapos köszöntést baromi szentimentálisnak találtam ami nem illik egyikünkhöz sem, ezért most ajándékul fogadd el tőlem a kuszkuszfőzés receptjét sok szeretettel:

 „Forralj fel két csésze vizet, oldj fel benne vagy egy kisebb leveskockát, vagy bio-vegetát, egy evőkanál olíva olajat, sót ízlés szerint. Ha a víz felforrt, egyszerűen öntsd bele a csészényi kuszkuszt és két villával óvatosan kavard úgy, hogy a szemek felvegyék a nedvességet, majd zárd le a tüzet, és vedd le a lábast a tűzről. Takard le fedővel a lábast, tekerd konyharuhába és járj el úgy, mint a bulgur esetében, figyelj!”

Nos, aztán mikor reggel felébredtem tök jó kedvem volt, már alig vártam, hogy elinduljak, és felvehessem az otthonról hozott szép magassarkúim egyikét. Tegnap vettem harisnyát is a sarki kis bótban, úgyhogy minden szupernek indult. Jó kedvem is volt, az eső sem esett, és valahogy szépnek is éreztem magam, egészen addig, míg le nem szálltam a buszról, és néhány méter séta után ki nem tört az egyik sarkam. Pffff… Szerencsére a kora reggeli időpont és az ünnep miatt gyakorlatilag senki nem látta az égésemet, ezért az út további részében megpróbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna, szimuláltam a normális járást. De egész jól sikerült, valahogy beértem. A cipő a kukába, majd hazamegyek a munkás csukában. Kicsit csumpi, kicsit kopott, kicsit ronda és egyáltalán nem nőies, de mára jó lesz. Ennyit a szépségemről. :D

Bár női praktikával ügyesen sikerült elvonni a figyelmet a ronda cipőről egy otthonról hozott új pólóval amire az van írva: BE MY HONEY!! És egy nagy medve nyalogat egy kis mézet a kép. Ezzel a pólóval azt hiszem újabb rajongókat szereztem!! Most már John a 3 méteres mosogató fiú és (nem tudom a nevét) a kínainak kinéző srác a konyháról is belém szerettek. Na… ok, álljatok, a sor végére!! :D

Holnap megkockáztatok egy másik szép cipőt. Még van néhány. ;)

Újra veletek ugyanitt! Tegnap az előzetes várakozásokkal ellentétben mégiscsak visszajöttem ide a Londonba. Még Ferihegyen összeismerkedtem egy csajjal, aki pont úgy baszcsizta el a repülőjegyét, mint én, tehát nem vett hozzá feladós csomagot, és ezért mindkettőnknek ott helyben kellett megvenni jópénzért. Szegény tiszta stresszben volt, mert most utazott először repcsivel és Londonban sem volt még, és kérte, hogy ha tudok, segítsek neki, mutassam mit, hogy kell csinálni. Én természetesen a már ismert szociális érzékenységem okán, elszántan magyaráztam. De aztán tulajdonképpen marha mázlim is volt ezzel az ismeretséggel, mert a WIZZ az eddigiektől eltérően undokul behisztizett (még másfél hete sem volt így), és a kézipoggyász darabszámát szigorúan 1 (egy) darabra redukálta. Eddig 2 szer utaztam velük, még az első alkalomnál direkt rá is kérdeztem erre a telefonos ügyfélszolgálaton, hogy a laptop amit nyilván egy külön tatyiban cipel a halandó, na szóval, hogy AZ külön csomagnak számít-e. Eddig nem, de mostantól „hátperszemindigisazvolt”. Tehát ennek szellemében akinek 2 vagy netán több kézije van, azt ott helyben kivégzik, vagy fizet egy méltányos 16ezer forint körüli összeget. Nos, ezt úsztam meg a már említett friss ismeretséggel, mert megkértem, hogy segítsen átvinni a táskát mintha az övé lenne, mert neki és a kisfiának csak 1 kis hátizsákjuk volt.

Tehát vidáman telt a repülőút, első akadály legyűrve; kicsit aludtam is, mert nem sikerült az ablak mellé ülni, így nem láttam semmit, ezért kimondottan uncsi volt. Leszállás… hosszú sorbaállás az útlevélkontrollnál, majd a csomagvadászat után útjaink elválltak; bye-bye!

A transzfer greenline busz már várt rendesen. Ezzel tényleg nem volt semmi gond. Végállomás a szokásos: Victoria. Onnan már csak egy lightos gyaloglás, leintem a kettes buszt, feltuszkolódok rá a bazi nehéz csomagokkal (utólag összeszámolva mindössze 32 kiló körüli súly) (baromi erős vagyok ám, még mindig, sőt!) és végre megérkezem. Fúúúúú… hát, mindössze éjjel 2 és délelőtt 11 között tartott az utazás-stressz. Végre vége, elég ebből ennyi is.

Gyorsan elszaladtam még feltölteni az oystert és mosóport is vettem a tescoban, hogy ki tudjam mosni a dolgozós ingeimet, kifizettem a lakbért a néninek, és megköszöntöttem a húsvétját egy hungarian szuvenír macskanyelvvel és csokitojással majd aztán aludtam egy picikét, mert némileg amortizálódtam az úton, divatosan közgazdaságilag megfogalmazva alvás-deficitem lett. :) Némileg rendbe is jöttem, frissen, fiatalosan mehetek a gályára újra! :D

Aztán az első munkanapon, 4-én húsvét vasárnap az otthonról beszerzett csokoládé-ajándékkal megnöveltem a tetszési indexemet Zoditunál is, természetesen az országimázsnak is jót tettem ezzel, majd tetézve a sikereimet szétosztogattam mindenkinek egy kicsi húsvéti csokitojás cuccot. Most már tényleg mindenki szeret! (gondolom/remélem) Nincs más hátra, most már tényleg dolgozni kell újra. Bemelegítésnek kapok 13 szobát, de mivel a táskacipeléses kétoldali izomlázam miatt a kezeimet alig tudom felemelni, és az ágyazó izmom is elsorvadt a hosszú pihenő alatt, így a rutin segít át a nehéz órákon. No és az, hogy kedvenc barátnőm hisztérika winset, szintén holidayen van a héten. Yeamaval minden simán megy, cukorfalat, nem szól egy szót se, azt is halkan, így már 2-re kész vagyok. Klassz!

Munka után Szilvivel megbeszéljük az élet nagy dolgait egy kávézóban, aztán még hirtelen jött ötlettől vezérelve összefutunk Marikával és Vivivel néhány szóra, aztán hazaballagok, mert elég hideg van. De a legjobb mégis még ezután jött: sikerült egy konferencia-beszélgetést összehozni az Williamstown (USA) – Budapest- London vonalon Ildivel és Anival. Zsír! Annyit röhögtünk mintha 15 évesek lennénk!

Pedig már 16 is elmúltunk... hehe! ;)

Na, itt(hon) vagyok. Bár kicsit skizofrén helyzet: melyik az itthon/otthon, és az átmeneti szállás? Ez ugye most nem 1értelmű.

Bár Bob Marley szerint: „Mindig az az otthonom, ahol vagyok. Az otthonom az elmémben van. A gondolataim az otthonom. A dolgok, amiket gondolok, az az otthonom.”

Elköltözött a fodrász Irénke, a kozmetikus Csilla, tattoos MONA, a szomszéd bunkó pasi már nem ismer meg, tehát egyáltalán nem is köszön (bár mikor még megismert akkor is csak annyit mormogott, hogy „hfdégéshfédsdtg”) de ezt leszámítva minden maradt a régi. Sivárság, szürkeség mindenhol. Sehol egy mókus, sehol egy róka, sehol egy piros busz, csak a választási plakátok idegesítenek mindenhol. Idén nem választok, pedig eddig soha nem hagytam ki ezt a nagyszerű szórakozást, de most eltekintek tőle. Kedves barátaim, titok, hogy kire is szavaznék, mert a társadalom megosztottsága miatt nem akarok ebből is feszkót, de szinte biztos (110%), hogy nem a győztes oldalra húznám az ixet. :D

Viszont elintéztem a fogorvost, most már újra nevetve mehetek emberek közé, már most bepakoltam 100 kiló cuccot a visszafelé útra, fogalmam sincs hogy jutok vele vissza, sokat csavargok, és költöm a pénzt hülyeségekre. Vettem vagy 6 könyvet, hogy ne unatkozzam a buszon munkába menet, meg kaptam egy kiszuperált mp3 lejátszót, hogy zenét is tudjak hallhatni. Zsír! Bár úgy is mondhatnám, hogy faja. Szép az élet!

Nameg eszem. Rendes ételeket. Bár Anita figyelmeztetett, hogy figyeljek oda és ne egyek, különösen rendes ételt NE, mert borzasztó nehéz lesz visszaszokni a táplálék nélküli hétköznapokhoz, de mikor minden olyan finom… néha elgyengülök. Bár igaz, a szervezetem már tudja a dolgát: egyrészt nem tudok sokat enni, mert a gyomorkapacitásom minimálisra redukálódott, másrészt, amit viszont mégis, az gyorsan átfut rajtam.

Vettem 2 új farmert: itthon 27-es a méretem. (Bár a 26 is jó volt, rám jött, csak nem volt kényelmes. A 27-es övvel csúcsszuper!) Gyerekeimtől örököltem (amit kinőttek) néhány szép blúzt, azokat is viszem majd, nomeg a női cipőimet, amik eddig itt elszekrényesedtek, most majd használom újra, mintha igazi nő lennék.

Anita minden nap ír sms-t, hogy milyen rossz nélkülem. Tök rendi! :) Legalább valakinek ott is hiányzom… azért ez jó érzés. Még 4 nap.

Korán indul a reggel: 3-ra jön a taxi amelyik elvisz a Victoriáig. Ott rögtön fel is szállok a GreenLine buszra, ami kivisz a reptérig. Elvileg az 5 órás menetrend szerinti lett volna az enyém, de elértem egy korábbit, és nem volt probléma, hogy felszálljak, hát nem fagyoskodtam, simán elmentem vele. Csomagom szinte semmi, csak kézipoggyászom van. A reptéren még ücsörgök egy kicsit a becsekkolásig, majd mikor már lehet reggel fél 6 körül, azt is megcsinálom. (A mobil persze véletlenül a zsebemben maradt, há’ mégjóhogy besípoltam, mint mindig.) Na, mindegy is, végülis nem lőttek le, bár a laptopom nagyon gyanús volt, 3-szor tették vissza a szalagra míg végül átengedték, hogy mégsem bomba. Na, most már repülhetek a vérbe ahová csak akarok! Megyek is. Jó helyem van, egész elől ablak mellett. A felszállás a kedvencem, de miután elrugaszkodtunk, a felhők eltakarnak minden perspektívát előlem, innentől tök uncsi, tehát inkább alszom egy kicsit.

Budapesten vár az öröm és bódottág! :D

Még 3 nap hazáig!! Már nagyon készülök. Még megrendelem a taxit hétfőn, aztán már semmi nem állíthat meg Mo-ig. 1 sporttatyival megyek csak, mert odafelé nem kell sok cucc, majd inkább visszafelé tömöm meg. Bár vettem 1-2 borzasztó hasznos ajándék-féleséget (azt a családi elvet szem előtt tartva, hogy csak az az igazi ajándék amit nem vennél meg soha magadnak, mert annyira felesleges, mint tejszínhab a sültmalacon) a szegény magyarországi családtagoknak, had lássák csak, hogy milyen jól megy nekem… na, rázok egy kis rongyot vagy mi a fene, hiszen tudjátok, hogy igazi sznob vagyok, és a bőrönd alatt is van pénzem ;) no… tehát ennek megfelelően  készülök.

Bár ma mégis inkább vettem egy alkalmivétel körömlakkot, meg egy mégalkalmibbvétel parfümöt (most annyiért adták a 100 milliset, mint amennyiért múltkor a 30-asat vettem, nem is beszélve a mellé adott ajándék britniszpirsz cd-ről :D ami ugye magában is főnyeremény) tehát jó nap volt a mai is, a 17 szobát leszámítva, amit meg kellett csinálnom előbb. Namármost perszehogy ennek tulajdonképpen örülök, hiszen éppen tegnap telefonált rám Marika, akit váratlanul kirúgtak hirtelen egyik pillanatról a másikra, tehát az ő problémája most sokkal nagyobb, mint az én kis szar munka utáni fáradtságom. Hát.. így megy ez…

Az élet nem mindig kellemes, de lidércnyomásnak megjárja.

Kitartás! (Ez inkább az önszuggesszió része volt...)

Na, elhatároztam, hogy mától tavasz van. Ennek örömére vettem egy tavaszi sportcipőt:muszáj már valami kis tavaszi cucc, mert baromira unom már a telet. És nyílnak a krókuszok a kertben, tehát már nem tévedhetek sokat. Már előre fenem a fogam, hogy ha hazamegyek, elhozok egy pár otthon maradt nadrágot meg még néhány tavaszi-nyári cipőt, mert ki vagyok éhezve néhány új-régi dologra.

ma csak ennyi:

http://www.videoplayer.hu/videos/play/175747

puszi mindenkinek ;)

Ma munka után Anitával shoppingolni indultunk. Farmer kellett neki, de aztán váratlanul lett egy nyaklánc-karkötő garnitúrája is, tekintettel a nőnapra, na. A sikeres anyagbeszerzés után elhatároztuk, hogy ha már ott vagyunk, megkeressük a SOHO-t. Nem tudtuk pontosan hol van, de az irány kb. belőttük, és elindultunk. Az Oxford circus és a piccadilly circus közötti területet pásztáztuk át, és mindössze másfél-2 óra alatt meg is találtuk. :D Csak ne lett volna közben ilyen baromi hideg, egyébként klassz challenge volt.

Aztán elkezdtem új szenvedélyemnek hódolni: mostantól minden pubot lefotózok, mert többnyire annyira szép a portáljuk, hogy nem tudok ellenállni a csábításnak: mostantól  hobbi-pubfotós leszek. Már el is képzelem amint mutogatom otthon a képeket, nézzétek : pub, pub, pub, pub, pub, pub, pub, pub, pub, pub, pub, pub, pub, pub, pub, pub, pub, pub, pub, pub, pub, pub, pub, pub, pub, pub, pub, pub, pub, pub, pub, pub, pub, pub, pub…  :D

A gyűjteményem első darabja:

Ma, a szokásos vasárnapi vérhalál nap után, nagyon jó volt hazajönni. Minden hétvégi partyzós turistát üssön meg a guta!! Utálom, hogy eljön Londonba és úgy viselkedik a szállodában, mint az állat. 1 délután alatt bokáig teleszemeteli az egész szobát, lehányja az ágyat, minden bögréből iszik, szanaszét szórja a használt teafiltereket mindet összedzsuvázva ezzel, morzsázik, és a plafonig leköpködi az összes tükröt és persze nem hagy egy fillér borravalót sem, sőt megtiszteltetésnek kell venni, hogy fogadja a köszönésemet. Hogy rohadnának meg!

 És baromi hideg van megint, lefagyott az orrom.

Ezek után mikor hazaértem, a szobaszomszéd csajszi adta át a kedvenc sárkányom üzenetét: hogyrohadjakmeghogynemteszemvisszaafürdőkádbaakékvödröt tegnapesteelfelejtettemdeminekélazilyenegyáltalán….

…Na… és erről eszembe jutott a vicc: Újságíró kérdezi Józsi bácsit:

-         tényleg igaz, hogy mostanában nagyon beszűkült a szókincse, Józsi bácsi?

-         A FASZT!

:D

Ma búcsúztattuk Lacit, aki úgy tűnik végleg hazamegy jövő szombaton. Persze megint a törzshelyünkön a Gooseban voltunk. A hagyományoknak megfelelően most is kiválóan sikerült a buli. Az alkalomnak megfelelően felöltöztem szépen, felvettem az otthonról kapott gyönyörű blúzomat, amivel különféle érzelmeket generáltam: Alina még a hotelben teljesen beleszeretett, azt mondta, hogy „holvettedfeltétlennekemkelladnod” Margit és Kati irigykedtek, szerintem Szilvi is, Orsi csak megjegyezte, hogy milyen zsírcsúcsszuper, Viszont Rozlin csak hüledezett, hogy nehogymár ennyire mutogassam magam „mindenkinek”és próbálta összehúzni a mellkasomon a direktrést.  :D aztán Benson sommásan csak azt mondta, hogy úgy nézek ki, mint egy kurva. :D Na, ettől fel is bátorodtam rögtön, mert kurvának azért ritkán néznek, mert régebben azért néha nőnek öltöztem, és csak mostanában iskolás fiúnak (farmer meg póló), de úgy látszik ennek is eljött az ideje. Pedig a piros magassarkúmat még fel sem vettem. ;)

Szóval Laci hazamegy. Megint eggyel kevesebben leszünk a nagy csapatból. Tényleg hiányozni fog.

De nem engedhetem meg magamnak, hogy pesszimista legyek… nekem ez úgysem menne. Tehát mielőtt elhatalmasodott volna rajtam a depresszió újra bepróbálkoztam a Primarkban ÉS VÉGRE MEGTALÁLTAM AZT A SZÉPSÉGES NYAKLÁNCOT(!!!) amit még hetekkel ezelőtt néztem ki, de akkor nem volt nálam pénz, aztán meg nem volt nyaklánc mikor volt pénz, szóval bonyolult dolgok ezek…. És most: Navégre!!! :)) „Ed öröm és bódottág”, ahogy a régi öregek mondják

Na, jó… írok egy kis naplót már, hogy azért az interaktív kapcsolattartás feeling permanens érzetet keltsen mindenkiben, még ha nem is az persze.

Kitaláltam a mosást!! Hát, ha alkalmam nyílik, zugmosni fogok esténként, mikor a sárkány (házinéni) dolgozni megy- állandóan éjszakára jár, asszem ápolónő vagy ilyesmi. (A zugmosás olyan, mint a feketevágás – lásd: Tanú) Most is egyedül vagyok az egész házban, és lehetett volna, a mosógép bízom benne nem köpne, még a teregetéssel sem buknék le, mert ugye van saját córesz a szobámban, de ma már mindent kimostam, a zugmosásról lecsúsztam. Majd jól bezárom az ajtót, és onnan aztán semmi titok nem szivárog ki! Nah, mind1, majd legközelebb jön még kutyára teherautó! ;)

Ma egyébként délig aludtam, tök jó volt. Régen csináltam ilyet. Utána anyagbeszereztem (némi élelmiszer) és oystert töltöttem. Brixtonban láttam nagyon szép kézi készítésű ékszereket, de durva drágán. Pedig csak szép kövek voltak, és mégis mi kerül rajtuk ennyibe…talán, hogy mind egyedi? Lehet… de naon szépek voltak! :) De még egy picit gazdagodnom kell ehhez. Egyelőre csak a Primarkosat tudom megfizetni.

Meg bátran bementem a bankomba, és feltettem azt a keresztkérdést, hogy mi a szarért nem működik 2 hónapja az internetbankom. Már majdnem sikerült elintézni, amikor mégse, mert nem volt nálam a belépő azonosítóm. :( De a csajszi nagyon rendi volt, tényleg segíteni akart, még azt is megígérte, hogy ha bemegyek legközelebb, akkor együtt megcsináljuk, de megmutatta, hogy én, hogy tudom egyedül elintézni, ha mégiscsak belevágok.

Szóval összességében tökjónap volt. :)

Tegnap elmentünk Alináékkal a közeli egészségbolt féleségbe, ahol ki lehet próbálni a székmasszázsokat. Na, ki is próbáltuk mindet. :D Javasoljuk, hogy tegyenek be néhányat a kantinba, hogy 1-1 fárasztó munkanap után megfelelően relaxálhassunk.

Szerintem méltányolható elvárás, ugye. :D

Srácok, tegnap este hirtelen felindulásból megvettem a repjegyet haza!!! (meg vissza is!) Tehát március 23-án repülök 11 (12) nap holidayre. 11 értékelhető nap, a 12.-en hajnalban már jövök vissza, tehát az már nem is számít igazából. :D

Még novemberben letört egyik fogamból egy darab, és az istennek sem akar visszanőni, tehát nem akarom megvárni, míg fájni is kezd. Itt horror áron néz rád a fogorvos. Még mindig olcsóbb ha hazamegyek. Otthon a jól bejáratott fogdoki majd elintézi.

És persze nem is beszélve az emberi kapcsolatok pótolhatatlanságáról ugye. Drága kis családomat meglátogatom, bár azt mondták, hogy oké, ha nagyon akarok akár haza is mehetek, bár elég jól megvannak nélkülem is. Na… hát erről ennyit. :D Most már csakazértisdirekt hazamegyek, hogy bosszantsam őket személyes jelenlétemmel.

Ma, szabadnapomon, első utam a lavór-árushoz vezetett. Vettem is egy szép kék példányt ebből a hasznos és mostantól szükséges darabból, majd hazaérkezvén, ki is mostam a szennyesemet benne, hiszen az eheti könnyített (gépi) mosás-adagomat már kilőttem. Majd meghallattam a „What a wonderful world” c számot Lois Amsrtongtól, ( https://www.youtube.com/watch?v=c5IIXeR5OUI&feature=related ) és azóta tréningezem magam, hogy ez ugye még nem a világvége. Arra már ugyan régen rájöttem (bár kezdetben sem voltak illúzióim) hogy Angliában még a kolbász is kerítésből van, de azért tényleg hihetetlen, hogy valami szarnak mindig kell lennie. Most itt csöpögnek szépen a szárítón a pólók, a bugyik meg az ingek, mivel centrifuga híján kicsavartam ugyan, de azt nem tudom olyan erősen, hogy egy kicsit se csöpögjön. Na, nem baj, nézd a jó oldalát: milyen finom friss száradóruhaillat lett a szobámban.

További terv mára:

-         találkozom Anitával

-         megnézzük a brixtoni piacot

-         megnézzük egymás új kéróját

-         elmegyünk egy bankba, hogy megkérdezzük miért döglött be az internetbankunk

-         megveszem a Primarkban azokat a bizsukat amiket kinéztem

-         találkozom Karcsival, és visszaadja a hálózsákomat

Ami teljesült:

-         találkoztam Karcsival és visszaadta a hálózsákomat

-         megvettem a Primarkban az egyik cuccot amit szerettem volna (a nyaklánc már nem volt meg :D)

Van erre egy közmondás is::

„Az ember tervez, az Isten bassza meg!”

…vagy valami hasonló…

Na… apuuuuu, keeeeezdőőőőődiiiik!! Ma, mikor „haza” értem, gyorsan bedobtam egy mosást, mert nem fér el csak egy adag a szárítón, és általában heti kettőt szoktam mosni, ha nincs semmi extra (ágynemű vagy kabát pl.) ezért elosztom több napra. Nos, eddig ez nem volt probléma, de ma a landlord néni tudomásomra hozta (elég hangosan- majdhogynem veszekedve), hogy nem moshatok ennyit, mert az túl sok víz és túl sok áram, tehát a heti egy (1) mosás megengedett, a többit nyeljem le, vagy ne koszoljak annyit, vagy mittudomén. Mondom a másik bérlő csajnak, most mi a fenét csináljak, nekem nem elég heti 1 mosás, mert a munkás blúzaim fehérek, a többi ruhám meg ugye színes, nem is beszélve az extrákról. Aszongya mossam ki kézzel. :D Hát jó… ha csak úgy nem…

„A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert.”

Szombaton (2 nappal ezelőtt) találkoztunk újra a „régi lakótársakkal” törzshelyünkön a wood greeni GOOSEban (a szokásos könyvtár). Mint mindig, most is fergetegesre sikerült a party! A csapat a szokásos: Marika, Vivi, Erika, Laci és én. Még mielőtt odaértem volna, volt egy kis időm, és beugrottam nézelődni egy kicsit a PRIMARK-ba. Hát… nem kellett volna. :D A nálam lévő 14 fontocskát cseréletem el 2 gyönyörű Denim blúzra!!!! És olyan nyami bizsukat láttam, hogy csorgott a nyálam. Na, majd a következő fizuból invesztálok, mert nem bírom megállni. Annyira szépségesek!!! Csillognak villognak, tiszta nőcisek!  :D

Közben meg zajlik az élet rendesen: Marika kártyáját még szombat reggel benyelte egy automata. Letiltotta még ott helyben. DE!!!! Mint ma kiderült, valakinek mégiscsak kiadta később a pénzt, és a kártyát is. Úszott egy heti fizuja. :( (Állítólag a bank megtéríti később, mert a letiltást figyelembe veszik, de csak néhány hét múlva kapja vissza a lóvét.)

A fürdőszoba ajtó viszont megjavult ma estére, (valaki megjavította) úgyhogy vége a free kukkolásnak :D.

Megyek egy kicsit bevásárolni, mert nincs itthon semmim.  Kaját már vettem a közeli TESCOban, de mosópor, öblítő, klotyipapír, ruhaszárító, elosztó-hosszabbító, alufólia és néhány üres cd kell még. Anitával délután megcélozzuk délután azt a brixtoni klassz piacot, ahol minden van. Direkt nem viszek sok pénzt, hogy kisebb legyen a kísértés. Pedig már múltkor kinéztem egy zsír kisasztalt, ahol még enni is lehetne (20 Ł), de asszem azt még halasztom (addig az ágyban eszek :)). A szárító fontosabb, mert nem tudok sehova sem teregetni mosás után, mert van ugyan itt 2 szárító is, de ha véletlenül együtt mosunk valakivel, már nem tudunk felteregetni, mert ahhoz kevés. Beruházok tehát. :D

Ja… és képzeljétek, egész délután besüt a Nap a szobám ablakán! Mi kell még a boldogsághoz?!

 ----------------------------------------------------------------------------------------

a tervekkel ellentétben:

- Anita mégsem jött el

- bejártam az állati klassz piacot egyedül

- takarítottam egy kicsit a falat meg az ajtókat

- valamiért leszakadt a fürdöszoba ajtó a zsanérról és most nem lehet becsukni (nem én voltam)

- elromlott a gázboyler ebben a házban is (állítólag holnap jön a szerelő) hahaha!

viszont a terveknek megfelelően:

- megszereztem a ruhaszárítót (11 Ł)

- mosóport és öblítőt (amiről később kiderült, hogy illatmentes ha ruhához ér)

- alufóliát

- az elosztót (mindent be akarok dugni mindenhova :D)

- üres cd-t

Összességében tehát újra sikeres napom volt. :)

BOLOG NÉVNAPOT MINDEN BERNADETTNEK!!!!

(különösen az én kedvenc Bernimnek,

aki szintén ezen a napon ünnepel,

természetesen)

Naszóval… Ma nem történt semmi különös, egész nap esik az eső. De csak kétszer áztam szarrá: reggel és este. Vittem egy kis házi gyártmány titkos recept sütit a lányoknak, ma azt nyalakodtuk reggeli után. Már csak a holnapot kell kibírni, aztán havaidizsinapszemüveg: 2 nap szabi, ráadásul egyben. Már nagyon rám fér.

Nah.. jóvan… fussunk neki még egyszer. (Nagyon köszi a sok-sok pozitív visszajelzést, a biztatást. Csak vicc volt, hogy abba hagyom. De nem is pedig.)

Rengeteg minden történt azóta. Megpróbálom egy mondatban összefoglalni:

… Amikor már 4 hete csöpögött (később már határozottan folyt) a víz a konyha plafonjából, megállapodtunk a többiekkel, hogy jóvan, most már akkor nem kellene fizetni, hiszen amíg csak nekünk probléma addig nem lesz ez soha elintézve és akkor eljött a pénzbeszedő vasárnap mint rendesen, jöttek is a maffia fiúk mint rendesen, és akkor mindenki adjon pénzt mint rendesen, akkor odaálltunk mindannyian, és bátran az előzetes terveknek megfelelően betojtunk a személyes kontaktus láttán:D , de akkor én kitörtem a nyúlból mint a legkisebb ugrifüles Don Quiote, és mint a két Holovác aki ugye semmitől sem fél, megragadva az alkalmat magamra vállaltam a piszkos munkát mint rendesen, és közöltem a tényeket a maffiával okosan, aminek az lett az eredménye, hogy akkor aki nem fizet, el lehet tolni a biciklit, tehát ki lettünk rakva rendesen mindahányan, bár akkor még azt hittük, hogy van néhány napunk új lakást keresni és az, hogy mégsincs, az csak másnap –hétfőn- dél körül derült ki, amikor visszajöttek a maffia fiúk (köszönjünk KŐRÖSI FERENC és  MIKLÓS  „uraknak”) amikor mindenki dolgozott és a véletlenül szabadnapos Lacival és Erikával közölték az ultimátumukat: aki nem fizet, az estig takarodjon a lakásból… nos… riadólánc mindenki a fedélzetre, honnan lesz estig lakásunk, hahóhahó, hogyan tovább, mert a Hyde parkban még naon-naon hideg a bokrok alja, ls szerintem a Green park sem különb, nade semmi vész, Erika és Laci rendkívüli ügyességgel néhány óra alatt szerez másik lakást, este lehet költözni frissen fiatalosan a ledolgozott munkanap után perszehogy, de én mégsem ezt az opciót választottam, hiszen nekem még ott van a 2 hét depositom, és eddig is fizettem rendesen, nem rakhatnak ki csak így, tehát egy nagy lószaft, nem megyek én sehova egyenlőre… más tervem van; Erika+ Laci+ Marika+ Vivi+ Saci este el, Karcsi és Tünde átköltözik átmenetileg Anitáék közeli házába, mi Renátával maradunk a félig elsüllyedt hajón (amire mellékesen én vágtam az egyik léket :D), de nem baj, közben happy birthday for me, csak úgy mellékesen, mert ki ér  rá ilyen hülyeségekre ilyen válsághelyzetben; aznap este még van víz, van fűtés és áram is, nem úgy, mint a következő napokban, amikor elkezdik mégiscsak megszerelni a córeszt, ami azzal jár, hogy elzárják a vizet (szerencsére Reninek volt annyi esze, hogy vett néhány csupornyit az utolsó pillanatban a csapból) és valamilyen érdekes összefüggés okán ezzel egyidőben megszűnik az internet –kapcsolat is, de sebaj, nézd a jó oldalát: több zenét hallgatunk a gépemről… naésakkorutána a vidám napok telnek csak telnek, eljő a csütörtök, amikor offos vagyok, fel tehát a kerekperec: irány lakásnézni, van rá egy bő zsíros 1 egész napom, hogy egy olyat találjak, ami

-         azonnal költözhető

-         metróközeli, max 3-mas zónáig megyek

-         80 fontnál nem drágább

-         Singli szoba

-         Ahol nincs patkány

-         Egér

-         Csótány

-         Nem laknak ezren a lakásban

-         És van mosógép amit lehet használni

-         És van internet

-         Viszonylag tiszta

na.. könnyű lesz :D de ugye a fekete lovag mindig győz, tehát a kritériumok 80 % -a teljesülni látszik, bele is vágok egybe, leperkálom a 4x80 fontot (2 hét depo+2 hét rent) nos… Brixton környéke az új hazám, klassz, csótány van, internet nincs (jobb lett volna fordítva, de  valami szarnak azért mindig kell lenni) (erről jut eszembe:”…ha úgy érzed, hogy kicsit jobban mennek a dolgaid, akkor biztosan elsiklottál valami felett”…) nos, költözés péntek éjjel munka után, kocsival mint az urak: elhoz a driver potom 35 fontért, sebaj, itt vagyok… de hol a megbeszélt ágy(????) há’ mégjóhogypersze, nincsen sehol, a szoba tök üres, egyetlen szék van benne, tehát szépen megágyazok a padlón a paplanommal, és szépen felöltözök, hogy azért mégis, majd reggel kipihenve megyek a dolgozóba ismét, de oda se neki, legalább a gerincem kiegyenesedett a keményen… és eljő a szombat este, a munka utáni meglepi: lesz –e ágyam ma este (???) LETT!!! az ágy gyönyörű, kétszemélyes, igazi matrac meg minden, jöhet az alvás mostmár télleg, és azóta már internetem is van… hiába, na netfüggő vagyok, muszáj volt előfizetnem egy kafára, havi 33 font valami 5 font biztosítással együtt amit nem emlékszem, hogy kértem volna, de mire aláírtam a szerződést már ott figyelt a 28 font előfizetési díj mellett, de mindegy is, kicsire nem adunk, nagy meg nem számít, mert aki ilyen jól keres mint én, az ugye brámit megengedhet magának (a brámi, az olyasmi mint az arármi) tehát már netem is van, szép az élet.

Folyt.köv. ;)

ja... majdnem elfelejtettem: Valentin nap van! :P Happy Valentine day for everybody!

Úgy döntöttem, abbahagyom a blogot. Sajnos családom számára az írásaimból az jön le, hogy szánalmas, alkoholista, depressziós, szégyellni való lúzer vagyok. Ezzel nem tudok mit kezdeni, de jobbnak érzem, ha ezentúl nem számolok be napi szinten mindenről. Ne kelljen már tényleg ezzel is problémát okoznom otthon. Haza ugyan továbbra SEM megyek, mert ennek az életemnek otthon jelenleg nincs alternatívája, ezért itt próbálok életben maradni.

Puszilok mindenkit akit érdekeltem. :)

ui: legjobb a kereszthalál, mert legalább jó levegőn vagy! :D

https://www.youtube.com/watch?v=LxQgXgS5G3c

Tegnap promóciós céllal beavattam Ivánt a „hungarian palinka” ivás örömeibe. Bemelegítőnek jó volt, de aztán előkerült Iván vodkája is. Majd mikor minden elfogyott. Átültük a törzshelyünkre a sarki pubba, ott folytattuk a tanácskozást. Mikor mindent megtárgyaltunk hazacihelődtünk. Nem mondanám, hogy nem rúgtam be, de erre csak ma reggel jöttem rá, mikor annyira szarul voltam, hogy alig bírtam felkelni. Nem tudtam eldönteni, hogy a fejem fáj jobban, vagy a gyomrom. Aztán a hányás után már csak a fejem fájt, de azt megoldottam egy zöld kis bogyóval. Beraktam a tatyimba 2 redbullt, mert a reggeli kávét nem tudtam meginni. Nem iszom soha többé!!!! Ez borzasztó!!!

Délre a második redbull után már egész jól voltam. (tehát még álltam a lábamon) Lenyomtam a 14 szobát, és este ¾ 7 –re, tehát majdnem 11 óra munka után már végeztem  is. Jó társaságban szalad az idő!!! (egész nap egyedül vagyok) Aztán jött újra Iván, hogy akkor ma is megyünk- e a kocsmába. Hát nem drága… ma asszem kihagyom :D

Egyébként a dolgozóban látványosan felszaporodott a magyarok száma. Teljesen többségbe kerültünk, átvettük az uralmat a takarítás- fronton. A kolóniánk fölénye behozhatatlannak tűnik. Jött egy porter fiú is, Tibor. Nagyon jó fejnek látszik, bár még csak kicsit sikerült beszélgetni vele. Azt gondolom, a Mo-i helyzet permanens romlásával lassan az egész szállodaipar a magyar takarítókat fogja használni. Szép jövő elé nézünk.

Azóta csönd van, úgy tűnik hatásos voltam. Végre hatok valakire. Most ivott Renáta a páleszomból, és elégedetten közölte: „ez elűzi a rossz szellemeket”. Hát…erről ennyit.

Ma kaptam fizut, de nagyon szarcsi lett: csak 188 font 6 napért. Ez a január úgy látszik vérhalál, nincs sok szoba, nincs sok pénz. Mostanában csak 10-13 szobákat kapunk, ami ennyit eredményez. De talán majd most beindul, talán a február jobb lesz. Bár így is eléggé lefáradok, de csak azért mert én vagyok a leggyengébb láncszem. (Még mindig nem váltam vérbeli és hivatásos takarítónővé- sajnálom, pedig igyekszem) Ha járnék még valahova kondizni, talán jobban menne. De még arra sem tudom magam rávenni, hogy a mozgólépcsőn le vagy felszaladjak. Hiába minden.

Ma megint annyira lefogyott a gázunk, hogy már a tűzhelyet sem lehetett begyújtani. Mivel mindenki le van égve (értsd: senkinek nincs egy vasa sem a házban) én töltöttem fel a gázkártyát. Tehát a  mai mérleg: +188 font fizetés -30 oyster, -15 vitaminok (igaz, ez az adag kb 2 hónapig elég lesz), -65 lakbér, -40 gáz, összesen -150 azonnal el is ment. Tehát majdnem nullán vagyok. Klassz. Asszem inkább le is fekszem aludni.

Tegnap nagyon jó napom volt. Sokáig aludtam, aztán egész nap shoppingoltam, majd estére végre megjött a csomagom. 1000 köszönet érte Robinak aki elhozta, Gábornak és Zitának aki közvetített, és Pistinek, Vikinek, Berninek, Márti  mamának és anyunak aki a belevalót intézte. Mikor bontogattam, mint egy bolond, sikítoztam közben, mert annyira örültem mindennek. Még egy meglepetés fényképezőgép is van benne!!! Honnan tudtátok, hogy ezt szeretném a legjobban??? Whuuuááááááááá!!!! Állat! Mostantól mindent le fogok fényképezni!!!!  London reszkess!!

A kolbászba azonnal bele is haraptam eléggé. Ilyesmi itt nincs, és borzasztóan hiányzik az íz. Nyami :). Viszont az egyik pálinka fele azonnal el is fogyott, mert szétöntöttem a házlakók között. Ennek mindenki nagyon örült, bár már tisztára elszoktunk az ennyire erős piáktól. Na… most majd visszaszokunk. :D

És kaptam egy buliba járós új blúzt is. Na… hát az milyen gyönyörű!!! Eddig pólóba jártam és mindig volt kapásom, de szerintem ebben a ruciban már a kezemet is megkérik. Csak óvatosan! ;)

Aztán, hogy mégse érezzem túl jól magam ezen a napon, este sajnos csúnyán össze kellett vesznem Renátával. Úgy látszik most jött el ez az izgi pont a bigbrother házban. Egyébként kimondottan kerülöm a konfliktust, mert utálom a rossz hangulatot, de mostanra teljesen kiborított. Sajnos nem bírtam tovább magamban tartani. Hát.. ez van srácok. Tudjátok ti is, ha egyszer ordítani kezdek, akkor nagyon. Most minden kijött belőlem és remélem a tabula rasa kicsit helyre billenti az egyensúlyt.

Már jó régen nem írtam, nem tom valahogy nincs kedvem semmihez. A londonos boltokban le van árazva minden félárra, asszem most veszem meg azt a pulcsit amit kinéztem, meg van Beatleses rövid italos pohár is, olyat is szeretnék, meg „mind the gap” –es tangát :D Szerintem ez a legtutibb, na. Bár az „i love London”- os wc papír is foglalkoztat.

Anita haza utazott 1 hétre a családjához. Már érzem, hogy tök uncsi lesz ez a hét nélküle. A dolgozóban különben minden rendben. Húzom az igát rendesen. A kezem rettenetes, a körmeim már rétegenként törnek. Tehát nem a szokásos módon keresztben, hanem mindig a felső réteg jön le róla, apránként.

Klassz.

A csomagom elvileg szerdára itt lesz. Már nagyon várom.