Ez nem az Anita és én vagyunk, hanem valaki mások akik éppen nem isznak a kocsmában nem sört. :D

Hát....így megy ez.

Hát srácok… zajlik az élet nálunk. Csak kapkodom a fejem. Az Anita-sztori folytatása: a drága ex-barát Gábor, 3 nappal ezelőtt egy váratlan pillanatban ájulásig lecsapta az 50 kilós csajt. Hmmm… igazi férfivel van itt dolgunk kéremszépen ugye. Anita bal fele feldagadt, enni nem tudott, dolgozni sem. Kedves uraim, ha veszteség ér titeket bármennyire is fáj, kéretik több méltósággal viselni.  Ez annyira aljas húzás volt, hogy el sem akartam hinni, mikor Anita felhívott. Azóta Anita nálunk lakik Laci szobájában. Meg fogjuk találni a megoldást.

Renáta sztori: Reni 3 hete nem dolgozik. Nagyon titkosan kezelte a dolgot nem volt hajlandó elárulni semmit, mondván, hogy rajta ne csámcsogjon senki. Nos, ez annyira jól sikerült, hogy mostanra totál elfogyott a pénze, és tegnap csak komoly veszekedés árán volt hajlandó elmenni az agencybe, hogy adjanak neki másik munkát. Szerencsére azonnal tudtak adni, ma már az új helyen kezd. Pénze semmi, mostantól az első fizetésig valószínű nekem kell eltartani őt. A csaj sajnos kicsit bolond, de nem baj, neki is segítünk. Megkértem a lányokat, hogy ha többet főznek valamiből adjanak neki, hogy legalább a kaja ne csak az én gondom legyen.

Szilvi viszont elutazott a barátaival Belfastba hirtelen. Majd ha találkozom vele nyilván elmeséli, hogy milyen volt, de most még nem tudok semmit erről.

Marika viszont nem tud haza utazni a hónap végén a gyerekeihez, mert új helyre ment ő is, és nem engedik el. Emiatt totál depis lett, amit meg is értek. Mindenki hajt mint az állat napi 8-10 órákat jó esetben heti 1 szabad nappal és az tartja mindenkiben a lelket, hogy egyszer haza megy majd pár napra, és az milyen jó lesz. Hát erről ennyit. Én nem megyek mostanában haza, mert jobb ezt nem is tervezni, mert csak plusz csalódás, ha nem sikerül.

Mindenki velem osztja meg a bánatát. Csernus és a máltai szeretetszolgálat helyett minden nap rendelek valamelyik szobában.

Úgy egyébként minden rendben. Tehát még élek. A bőröndök a szemem alatt egyre csak nőnek szépen. Viszont vettem rendes ágyneműt; vége a hálózsákozásnak.

Silány/ sivár kis életem színesítése végett tegnap hagyományos könyvtárlátogatás volt újra. Kezdem megszeretni ezeket az estéket. Mindenhol jó, de sajnos mindenhonnan előbb-utóbb elzavarnak. Bár így is jó későn értünk haza.

Aztán még ezen az éjjelen Anita annyira összeveszett a fiújával, hogy ki lett rakva a közös szobájukból. Most a fél cucca nálunk van, és holnap ide is költözik a holiday-en tartózkodó Laci által átmenetileg magára hagyott szobába néhány napra, míg megtalálja a további megoldást. Olyanok vagyunk mint a mókus örs: ahol tud segít. Holnap lehet, hogy nekem lesz szükségem ilyesmire. Megcsalom a Renátát, kirak a szobából, kiszórja a cuccaimat a lépcsőre vagy ilyesmi…na… jobb ezt átgondolni…

Az utolsó előtti 2 napban bent kellett aludni a hotelben, mert totális-armageddon-világvége vészhelyzet- harangot kongattak a hó miatt. Idézem: „big-big snow!!!” ajajajj!!!  Manchesterben soha nem látott mennyiségű hó esett, és aggódtak, hogy Londont is eléri. Londonra viszont csupán kb. 10 centi jutott, az is csak a külvárosokban maradt meg, a cityben nincs semmi azóta sem. A bent alvás viszont tuti kényelmes buli volt, mert egyedül bitorolhattam egy egész szobát és fürdőszobát, volt tévém és nyugalmam. Még vacsit is kaptunk. Szóval szupi volt. :) Az utolsó napra (csütörtök) csak a telefonom merült le, mert töltőt nem hoztam. Sebaj, nem kell annyit dumálni, nem igaz? :D

Viszont ma meg elintéztem a NI numberemet!!! Az ügyintéző fiú iszonyú jól nézett ki, és tök kedves is volt, nagyon segítőkész. Na, mindegy… szóval: a Settles str megközelíthető a Hamersmith & City mertóval a Whitechapel állomás. Kijössz, rögtön jobbra fordulsz és a New road(str) ig mész. Ez a legközelebbi legnagyobb kereszteződés. Itt át kell menni az úton, és a New roadon (v str, már nem emlékszem), el kell menni az első kereszteződésig, és ott jobbra fordulni. Mész egyenesen, és asszem a 3. keresztutca (csak balról vannak utcák) az a Settles street.  Ott házszám alapján megtalálod. Olyan mint egy gyárépület, be kell menni egy nagy kapun, ki van írva valami job-os dolog, de nem emlékszem már mi az pontosan. Azon az ajtón menj be, amelyik kinyílik magától, ha közel mész. (Tehát minden ajtóhoz közel kell menni, hogy melyik nyílik magától) Azért írom ezt ide mindenki okulására, mert én nem találtam térképet ehhez a challenghez, és csak telefonos segítséggel tudtam oda találni.

Már csak egy hajszál választ el attól, hogy valóban emberszámba vegyenek az itteni munkáltatók. Gondolom néhány év és talán ez is meglesz.

Csak a szokásos horror nap. Szokásosan összevesztem Winsivel. 13 szoba. Ripsz-ropsz 6-ra már végeztem is. És megkaptam az ünnepi fizut is. 230 font. Zsír.

Ja… Beleejtettem a telefonomat a wc-be.  Pisis lett, de szarik működni. Megpróbálom kiszárítani. Szegény telefon eddig mindig megmenekült mindentől (leejtés, szétesés, elvesztés) de ezt úgy érzem kicsit zokon vette.

Először is BUÉK mindenkinek!!!

Állat volt! Tegnap munka után Szilvivel beültünk a kantinba. Elő az üveg Bailey's meg a Martini (nem bíztam a véletlenre: „no Martini no party”- yes Martini, hol a party?) aztán mindenkit aki arra járt meghívtunk egy körre. És amikor már mindenkit leitattunk, szóba hoztuk, hogy mi lenne, ha mi is a konyhán dolgoznánk. A manager először úgy látszott bele is megy mindenbe, én lennék a pincérlány, Szilvi meg a kitchen porter. (Szegény Szilvit természetesen megütötte a guta mert ő akart a pincérlány lenni, és jobban tud angolul is mint én, de ilyen kegyetlen az élet- nincs igazság a földön.) Először mosogató szerettem volna lenni John a 3 méteres fekete fiú helyett (mellett) de mivel a managernek láthatóan és érezhetően bejövök mindenképpen pincér állást ajánl. Hmmm… hát nem tudom mit kéne tennem ezért a munkáért, de természetesen mérlegelem az ajánlatot. :D

Mikor meguntuk a szállodai mulatozást irány az utca. De baromi hideg van. Oxford str még szinte üres- korán van még. Átsétálunk a Hyde parkba a vásárba. De valamiért ott is hideg van, nem maradunk sokáig. Haza tehát. Engem várnak a lakótársaim a törzshelyünkön a pubban. Most kezdődik csak az igazi buli. Illusztrációként néhány pillanat az estéből (itt csak a publikus képek szerepelhetnek, a titkaim megtartom). ;)

Összefoglalva: BUÉK mindenkinek!!! Remélem 2010 nem lesz sokkal szarabb mint 2009 ami nagyon de nagyon szar év volt. Abban, hogy talán jobb lenne, már nem merek reménykedni sem.

A mai napról csak az jut eszembe, hogy

AZ EMBER TRAGÉDIA!!!!

Sajnos ma filozofikus magasságokba szárnyaltak gondolataim. Ezeken gondolkoztam:

-         mit keresek én itt?

-         Mit fogok csinálni itt pár hét- hónap- év múlva?

-         Mit csinálnék, ha visszamennék Mo-ra?

-         Hogy fogok megtanulni rendesen angolul, ha nem találok iskolát?

-         Hogyan lehet feldarabolni egy embert?

-         elbírnám-e ha a részeit fekete zsákba gyömöszölném?

-         Ha felporszívóznám a vért, vajon látszana-e a piros szőnyegen?

-         Miért nem tudok kialakítani normális viszonyokat?

-         Mi a „normális”?

-         Ki a „normális”?

-         Én „normális” vagyok?

-         Akarok egyáltalán „normális” lenni?

Visszajött a netünk, újra kommunikálhatunk egymással gyerekek! (Sajnos szobatársamtól most kezdek megőrülni. Igazán nagyon aranyos, de mikor teljes magabiztossággal osztja az észt – többnyire nekem- akkor minden maradék toleranciámra szükségem van, hogy ne ordítsak vele. Most például a feketék és a zsidóság problémáját ecseteli. Whuáááááááá…. Mára már csak ez hiányzott.)

Szilárd búcsúztatója. Tömegesen elvonultunk a Wood Green-i pub-ba röhögni. Szilárd hazamegy, mert nem talál semmi munkát, pedig tökéletesen beszél angolul. Sajnálom, mert szerintem várnia kellene még egy kicsit. A karácsonyi-időben történő munkakeresés mindenhol gáz, ilyenkor már a fű se nő ugye. De Sziszi nem várja meg.

Naszóval… megyünk a pubba Erika, Marika és a lánya Vivi, Saci, Reni, Laci, Szlárd és én. Berontunk röhögve, összetoljuk az asztalokat, rögtön hívjuk a pultos fiút: törölje már lécci.lécci az asztalt, mert ragad. Repül a srác, törli is, leülünk, de mikor kihozzuk a söröket, az első mozdulattal kilöttyintem az enyémet. Most már én törlöm le a papírzsepimmel, tehát továbbra is ragad az asztalunk. Ez a sztenderd estére úgy látszik. Van nálunk mikulás sapka mint kötelező felszerelés.

Nagyon jól sikerül az este. A pultos srác kinéz magának. A következő kört Reni és Marika kéri ki. A pultos srác rögtön lecsekkolja náluk a nevemet. Pff… :) Kicsit később Lacitól még a telefonszámomat is el akarja kérni, de szerencsére Laci még nem olyan részeg, hogy megadja. Az én számom helyett Feri (a helyi maffiózó, akitől a házat béreljük) számát adja meg neki. Pedig jó a srác. Olyan hülye vagyok, már megint elszalasztottam egy alkalmat. ;)

Munka után haza vánszorogtam a csomagjaimmal. Az utcákon őrületes tömeg. Valahogy mégis „haza” értem.

Megtudtam a jó híreket: nincs net. Talán napokba is bele telik, míg előkerül. Klassz. Na, nem baj, megyek, eszem egy kis ketchupos rizst. Ez minden, ami van itthon.

Ja… nem, tévedtem, van még tejszínhabom és hot dogom is. Inkább a hot dogot választottam.

Rosaline reggel mindenkinek adott egy kis boldogkarácsonyos képeslapot, hogy boldog legyen a karácsonyunk. Hát…. Szerintem nem tudom, de bízom benne, hogy lehet, hogy fogalmam sincsen érzésem volt ezzel kapcsolatban. Inkább ne is beszéljünk róla.

Viszonylag hamar kész lettünk a szobákkal, nem is volt sok. De elkapott valami nyavalya, (búbópestis lehet) mert délutánra iszonyú szarul éreztem magam. Már az ajtókat sem bírtam nyitogatni, annyira nem volt erőm. Még szerencse, hogy Szilvi besegített, mert már azon gondolkoztam, hogy vajon hol találok egy haló- gödröt ebben a rohadék szállodában. Munka után be is vonultam a szobámba és már este 8 kor aludni próbáltam. (Szerintem lázas is voltam, viszont folyt rólam a víz, és baromira fáztam. Közben meg fájt a gyomrom, mint az állat, igazán klassz.)

Hát… meg kell hogy mondjam, nincs is ennél szebb: karácsonykor tök egyedül lázasan feküdni egy szállodai szobában. Kicsit azért megsajnáltam magam. Csak kicsit persze, hiszen tisztában vagyok vele, hogy EZ az ismert világok legjobbika, tehát nincs alternatíva.

Deviszont: minden jó hajó a vége: 12 óra alvással, C-vitaminnal és agykontrollal (nem akarok a kocsira kerülni) reggelre elmulasztottam az összes bajomat. Hajrá Kovács néni!!!

Reggel mondanom sem kell nem volt túl könnyű bemenni. Vinnem kellett a bentalvós cuccaimat is, tehát egy nehezített fokozatú (hard) út volt. Valahogy eltelt a nap mégis. Este munka után még kimentünk Anitával az Oxford Steetre szívni egy kis London feelinget, meg vettem fel pénzt, meg boltban is voltunk. Még este is minden nyitva volt, tehát a nyüzsgés a szokásos mértékű (idegroham közeli állapotot okoz) és vettünk mikulás-sapkát is, hogy végre legyen már egy kicsi karácsony élményünk. Aztán vissza a szobába amit idő közben meg is kaptam: 278-as. Szuper. Ez sem volt olyan egyszerű, mert első körben közös szobát akartak adni Szilvivel, de Szilvi figyelmeztetett, hogy ő horkol. És kérdezte, hogy gond-e. Nos, semmi problémám a horkolással, kimondottan szeretem a horkolást mert legalább tudom, hogy még él, azt leszámítva, hogy én ez esetben viszont én nem tudok aludni. Tehát 2 éjszaka alvás nélkül nem valami vidámvásár, ezért elszaladtunk az aktuális szobakiosztós-managerhez, és előadtuk neki a problémát. Nagyon megértő volt, rögtön szét is választott minket.

Na, gond megoldva, jöhet a buli. Fel az én szobámba. Elővettem az üveg erre az alkalomra betárazott 1 liter bélízt, és go. 4-en voltunk rá, Anita, Szilvi, természetesen Iván és én. Mikulás sapka fel mindenkinek, Szilvi otthonról kapott bejglije felvágva és hajrá. Hát… nagyjából ez volt az összes karácsony ami történt velem.

Ma volt a hivatalos munkahelyi christmas party. Fél 3 kor le kellett vonulni az étterembe. Amikor beléptünk Aebi rögtön azt kérdezte, hogy vörös vagy fehér bort szeretnénk-e inni. Whuááááááá! Hát itt ilyet is lehet?? Há’ még jóhogy….akko’ vöröset. A legnagyobb manager (főboss) mikulás sapkában töltötte az italokat, mi meg közben durrogtattuk a kis izé-szerpentines- kilövős cuccost, meg tépegettük a karácsonyi idióta- üzenetes szaloncukor alakú papír bigyókat. Nekem valami cowboyos üzenetem volt, de nem értettem, csak az elejét, hogy találkozom egy ismeretlen cowboyjal, aki….

Na, hát ennyi. Megettük a sárgadinnyét, a pulykát, és a rémesen rossz christmas pudingot (atyavilág, hogyezdeszar) és közben az folyamatosan utána töltögetett boroktól iszonyú jó kedvünk lett. Aztán mondtam, hogy még 6 szobám van, már lehet, hogy nem kellene többet innom, de megnyugtattak, hogy mindenkinek van még 6 szobája. Akkor oké, no para, nem is idegeskedem. Sajnos Anita véletlenül eltépte a papír koronámat, így nem tudtam abban tovább dolgozni, de aztán mégis csak sikerült valahogy befejezni a munkát különösebb gond nélkül.

Munka után beültünk a kantinba. Iván valahogy varázsolt egy üveg bort, na… azt is megittuk hármasban. Aztán elővettük az én üveg boromat, amit még múltkor találtam egyik szobában, és a karácsonyra való tekintettel azt is benyaltuk.

Mikor minden elfogyott, kénytelenek voltunk átülni a sarki kocsmába (pub) és ott kérni egy újabb üveg mannát. Mikor már mindent megittunk, irány haza. Valamikor éjfél után sikerült is haza támolyogni. (Most biztos azt gondoljátok, hogy alkoholista vagyok, pedig nem is, hanem nem,)

Renáta a szobatársam még éjjel meglepett egy kis ajándékkal. Tök ciki, mert én meg nem szereztem neki semmit. :/

Ma megvizsgáltam magam világosban is. Rettenetesen nézek ki: hatalmas táskák a szemem alatt, és nem ártana egy ráncfelvarrás sem. Asszem mostantól a plasztikai műtétemre is félre kell tennem egy kis részt a keresetemből. Még 10-20 évet dolgozom itt, és meg is lesz az ára. De akkor már egy teljes fej- és test-cserét kell majd fizetnem. Hmmm… megéri. :))

Tiszta szerencse, hogy már nem működik a kamerám se, mert biztos azt kérdeznétek:

-         Héééé, te szörny ott, mit csináltál az Oliviával?

Sajnos nem tudnék normális választ adni rá.

Viszont örömmel ajánlhatom bárkinek ezt a kúrát aki fogyni és/vagy öregedni szeretne. Ez itt a marketing helye:

Kövér? Túl fiatalnak néz ki? Néhány hónap csodákra képes!!! Legyen ŐN a következő!! Csatlakozzon amortizáló programunkhoz!!! Garantált eredmény, pénzelvonási garanciával. A végeredmény tökéletes: saját anyja sem ismeri meg többé.

Viszont a szellemi amortizációm sajnos lassabb. Pedig szerencsésebb lenne talán ha egyidőben történne a két dolog, mert mint zombi sokkal elviselhetőbb lenne ez az élet. Nos, annyira ügyes vagyok, hogy meghekkeltem a meglévő telefonjaimat. Kikódoltam mindkettőt, és kicseréltem a kártyákat. Most a régi saját telóm használható a lebarás kártyámmal, az meg amit itt vettem (egy 1208-as nokia) jó a pannonossal. Állat, mi? Azért nagyon ügyi vagyok. Dicsérjetek meg! Nem hinném, hogy túl sok takarítónő képes erre. :D

Nem biztos, hogy kapásból tudnék deriválni, de ezek azért még mennek.

Holnap után este már a szállodában alszom, nem biztos, hogy rendesen tudok majd netet szerezni (ha túl drága nem veszek). Ezért most ezúton szeretném mindenkinek a konvencionális „boldogkarácsonyos” üzenetet elküldeni. Bocsánat, hogy nem külön- külön mindenkinek, de aki olvassa ezt a blogot úgy is tudja, hogy neki is szól. :)

(Én addig is hallucinálok magamnak egy töltött káposztát. Remélem ez legalább sikerül)

https://www.youtube.com/watch?v=ttHx0al6uiU

Asszem a mai napról még a pszichiáteremnek sem akarok beszélni.

Csak címszavakban:

-         elintéztem Abievel a beosztást (mégsem kellett megölnöm Fank Drabint…)

-         összevesztem Winshettel

-         ennek megfelelően jól ki is baszcsizott velem (összesen 9 szobát hagyott megcsinálni- mint tudjuk engem szobaszámra fizetnek)

-         elvesztettem a telefonom valahol a második és a harmadik emelet között

-         a hó miatt összeomlott a közlekedés, és Turnpike Lane-től gyalogoltunk hazáig kb. másfél órát a hóban. Térdig vizes nadrággal, totál átázott cipővel haza is értem.

https://www.youtube.com/watch?v=krTJqIMEDY0

"...Szóval a búcsúzó nap fényében fekszünk
Búsulóval aki nőm és várja a holdat
Nézek rá ő meg: -Mondjad! kérdezem
Mi a baja mindig ezt kérdezem, Ő meg
Mindig azt mondja: -Semmi nincsen
Persze mer' ami érdekes az meg van
Írva minden ugye azért nincsen? -kérdezem
Nem azért -válaszolja hanem azért
Mert meg van minden baszva..."

Megyek, lefekszem inkább.

Vérhalál. 7-ig dolgoztunk. Végül is csak 11 órát, úgyhogy nem gáz persze, de a kezemet alig bírom felemelni. Én már ¾  5-re kész voltam a 15 szobával, de mentem a lányoknak segíteni. Szilvivel még 3 szobát nyomtunk le, Anitához már csak az utolsójára értünk oda, és a végső simításokat (pl: porszívózás) együtt csináltuk. Ha csak annyira látszom fáradtnak mint Anita, akkor simán szerepelhetnék a STAR WARS következő részében a kocsma-jelenetben, mint aktuális rém. Szerintem ezalatt a pár nap alatt legalább 10 évet öregedtem. Bocsi, de most nem tudok értelmesen kommunikálni (ha már a swarwarsnál tartunk, csak kb. úgy mint Csubakka: whuuuáááááooooooooo) Már előző életemben sem hittem a reinkarnációban, de a következő héten lehetséges, hogy egy kicsit talán jobban bírom élvezni ezt a rohadt jó életet.

A szabadnapokkal megint kavar van. Holnap beszélnem kell Abievel. Múlt héten tisztára levajaztuk, hogy kedden leszek szabadnapos, aztán végig dolgozom karácsonykor, aztán a következő off január 1 lesz. Ennek pl kimondottan örültem is, hátha még adódik valami kis szilveszteri parti ahova meg lennék híva (eddig semmi).

Namármost, ma kezembe került a rota (beosztás). Ez még köszönő viszonyban sincs a megbeszéltekkel. Pl nincs szabadnapom a héten, viszont 26-án nem dolgozom. Holnap asszem benyújtok egy petíciót: vagy a megállapodás szerint dolgozom, vagy sajnos mindenkit meg kell, hogy öljek. :)) Még magamat is.

Ma minden rekordot megdöntő 17 szobám volt. Jólesően elfáradtam a végére. (értsd: őrület volt) Mindig ilyenkor úgy érzem, hogy ez már a teljesítő képességem határa… de nem. Mindig rá tudok tromfolni még, ha szükséges. Hát…. Ma az volt. Barbara, az egyik kis lengyel nő ma 20-at csinált. És még be bírt jönni az öltözőbe!!! A saját szememmel láttam! Tehát még bennem is lehetnek rejtett tartalékok biztosan.

Ezeket a rejtett tartalékokat ma is a könyvtár meglátogatására fordítottam. 4-en kaptunk kedvet ehhez: Szilvi, Anita, Iván és én. Nagyon szeretek Ivánnal beszélgetni, mert annyira rendes, és próbál tanítgatni az angolra, mindent olyan lelkesen magyaráz. De főleg türelmes. Addig mondja, míg meg nem értem. Ha kell, eljátssza ami viszont nagyon vicces.

De sajnos Iván is Anitába szerelmes, mint mindenki. :D

Az új nadrág leesik rólam. :( Mégiscsak a kisebbet kellett volna megvenni. A 8-as is rám jött, de a 10-es kényelmesebb volt, ezért azt választottam. Lehet hogy mégis a 8-asat kellett volna mert ez kinyúlt rögtön. Estére már hiába húzogattam, csak nem akart rendesen megállni. Majd holnap viszek valami biztosító tűt és kicsit megszorítom valahogy. Na, mindegy is. A mai nap egyébként is szörnyű volt. A rossz időjárás miatt reggel csak 3-man voltunk bent. Már azon gondolkoztunk, hogy ha ez így marad, akkor vajon 40 vagy 70 szoba jut mára fejenként. Nem gáz ugye, hiszen kb. 65-70 éve tudjuk, hogy "Arbeit macht frei", tehát a személyiségfejlődésünk ezen szakaszában valószínűleg ránk fér az edzés minden szinten.

:DD De végül is fél 9 körül befutott még néhány szétfagyott jómunkásember, és így csak 16-18 szoba jutott. Nekem speciel 16. Juhééééé!

Csináltam mint a gép. Rohangáltam össze –vissza, és végül csak meglett valahogy estére. Gyerekek! Ha ti is szeditek rendesen az anfetamint, nektek is csak 5 perc a 30 szoba. :)) Naugye!

Olyan hóvihar van kint, hogy Alaszka is megnyalná az ujjait érte. Na meg baromi hideg is. Én nem tudom, hogy fogunk holnap dolgozni menni, mert a legenda szerint ilyenkor akkora a pánik, hogy az összes jármű leáll. Még a metró is. Valahogy infrastrukturálisan nincsenek felkészülve az ilyesmire.

Ma találtam egyik szobában egy tündérszárnyat. Gyönyörű szép csillogós rózsaszín meg kicsit tüll, meg nagyon aranyos. Rögtön fel is vettem, és egy ideig abban takarítottam. Megmutattam Szilvinek és Anitának is. :D Persze nagyon tetszett nekik is. mindenki fel is próbálta anonnal. Bárkinek kölcsön adom. ha szüksége van rá. Szerintem borzasztó hasznos holmi. :D Mindenképpen jól jöhet még szűkös időkben, mikor pl. nem lesz munkám vagy ilyesmi. 

Vettem egy dögös új dolgozós nadrágot. Nem lehet olyan topisan takarítani ugye. Adjunk magunkra még akkor is, ha a világ egyik leglenézettebb munkáját végezzük. Szerintem ha egy takarítónő finom illatú és csinos, az előny. Valahogy az agyamban az az abszurd elképzelés él, hogy ebben az esetben jobban is takarít (Winset legnagyobb bánatára). Vagy már megint hülyeségeket beszélek? Állandóan…. Jóvanna…

ja... Van néhány bulizós fotóm, a Szilvi-Anita-én bulikról. Tudjátok, hogy minden képen mindenképpen szörnyen nézek ki, de ne is azt nézzétek. Inkább csak illusztráció.

Ma 10- ig aludtam. Hihetetlen. Aztán bele kellett húznom, mert volt egy kis házi feladatom is. Még a múltkori tréningen kaptuk az ultimátumot: vagy megírjuk, vagy nem kell bemenni többet. Ez azért érdekes, mert pontosan tudják, hogy nem tudunk angolul, és borzasztó nehéz ezt így összehoznunk. De úgy látszik, ha a fene fenét eszik is, meg kell ugrani valahogy ezt a  távot is. Nos, nekem így sikerült (nevetni lehet :D):

 „Sajnos én nem beszélek és értek jól angolul. Azért vagyok itt, hogy idővel megtanuljak. Ezért ez a feladat a nyelv miatt nehéz nekem. De mivel én 17 évig dolgoztam ügyfélszolgálatban, ezen kívül humánerőforrás menedzser vagyok, az itt prezentált elvekkel tisztában vagyok. Nem okoz gondot a pozitív kommunikáció, és a pozitív metakommunikációs eszközök használata sem. Készség szinten tudom használni ezeket.

Ezt a feladatot csak egy internetes fordítóprogram segítségével tudom csak megoldani. Remélem megfelelő lesz.

Unfortunately I do not speak good in English. I am here because I want to learning it. This task is difficult for me by the english language. But I worked 17 years in a customer service and I am human resources manager, I am aware of the principles presented here. The positive communication does not cause a problem, and the usage of the positive metacommunicational devices. I can use these on skill level.

I can solve this task by an Internet machine translation program only. I hope so there will be an equivalent.

Jó ügyfélszolgálat- rossz ügyfélszolgálat

Vásárolni szeretnék egy boltban. Belépek az üzletbe, és mivel most vagyok itt először, megállok egy pillanatra, hogy tájékozódjak. Nézem a feliratokat és a polcokat, mit merre találok. Láthatóan bizonytalan vagyok. Ekkor hozzám lép egy alkalmazott. Kérdezi miben segíthet. Nagyon kedves velem. Érdeklődik mit szeretnék vásárolni. Mondom neki, hogy nem beszélek jól angolul, és még nem jártam itt. Ezután végig kísér az áruházon, segít megtalálni az árukat. Még a pénztárnál is segít elpakolni a termékeket. Végig mosolyog, figyel rám. Nem kapkod, ráér velem foglalkozni. Búcsúzásnál arra biztat, hogy legközelebb is feltétlenül náluk vásároljak.

Biztosan így lesz.

ood customer service - bad customer service

I would like to shop in a shop. I go into the shop, and I stop for a moment in order to orient myself, because now I am here at first time. I look at the inscriptions and the shelves, what which way find. I am vague visibly. An employee steps up to me at this time. Asks it what may help with. She is very kind with me. She is enquiring what I would like to buy. I tell him that I do not speak good in English, and I was not here yet. Then she follows me throughout on the department store, helps to find the merchandises. Even at the cashier's desk she helps to pack up the products. She smiles at all time, she pays attention to me. I am not flustered, she has plenty of time to deal with me. At leave-taking she encourage me to let me shop at them inevitably nearest. It will be so certainly.

I would like to shop in a shop. I join the business, and I stop for a moment in order to orient myself since I am now here first. I look at the inscriptions and the shelves, what which way find. I am vague visibly. I don't know where I find the merchandise what I would like. I look for a salesman. I find it after a lengthy walk. I ask it which way the vinegar and the gumdrop are. Gabbles the answer, but would run already keep moving. I call it him, I do not speak unfortunately well in English, I ask him to repeat it. He does not hear it already.
I walk out sadly, with an empty hand from the business.

Elképzelt nyaralás

Hurrá, kinéztem az utazási iroda prospektusából egy gyönyörű helyen lévő, tengerparti szállodát. Van medence és wellness is. Tervezgetem, hogy milyen szép hetet fogok itt tölteni. Végre elérkezik az idő, indulok. Kellemes az utazás, de az ígérettel ellentétben nem vár a transzfer. Hmmm.. mi lehet? Beülök egy taxiba, irány a hotel. A recepción nem tudnak rólam. Mutatom a papírt a foglalásról. Hosszas keresgélés után mégis megvagyok. Megkapom a szobámat, de persze nem a tengerre néz. Nem baj, de legalább tiszta. A szobámba kéretem a vacsorát, most nincs kedvem lemenni, túl fáradt vagyok. 2 órát kell várnom mire megérkezik. A pincér kedvetlen és udvariatlan. A vacsora hideg.

Nagyon szomorú leszek. Nem erre számítottam. Már nincs is kedvem az egészhez.

imagined summer holidays 

Hurray, I imagined a seaside hotel on place with a pleasure aboout the travel agency's prospectus. There are a pool and a wellness. I plan a what kind of beautiful week I will spend here. The time is here finally, i'm on my way. Pleasant the travel, but the transfer is not waiting as opposed to the promise. Hmmm. we is it possible? I sit down into a cab, direction the hotel. They do not know about me on the reception. I show the paper from the reservation. I am found after all after lengthy searching about. I get my room, but does not look out on the sea of course. Not trouble, but at least clear. I have the dinner asked into my room, I do not have desire to go down now, too i'm tired. I have to wait for 2 clocks by the time he arrives. The waiter half-hearted and impolite. The dinner is cold.
I will be very sad. I did not count on this. I do not have desire for the whole one already.

Negatív kommunikáció és metakommunikáció 

Vásárolni szeretnék egy boltban. Belépek az üzletbe, és mivel most vagyok itt először, megállok egy pillanatra, hogy tájékozódjak. Nézem a feliratokat és a polcokat, mit merre találok. Láthatóan bizonytalan vagyok. Nem tudom hol találom az árut amit szeretnék. Keresek egy eladót. Hosszas séta után megtalálom. Megkérdezem merre van az ecet és a gumicukor. Elhadarja a választ, nem néz rám, szinte meg sem áll, már futna is tovább. Láthatóan fontosabb dolga is van. Mondom neki, sajnos nem beszélek jól angolul, kérem, hogy ismételje meg. Már meg sem hallja. Még látom, hogy veszi elő a mobiltelefonját, és kedélyesen beszélni kezd egy ismerősével. Csalódott vagyok, nincs több segítség.

Szomorúan, üres kézzel ballagok ki az üzletből.

I would like to shop in a shop. I join the business, and I stop for a moment in order to orient myself since I am now here first. I look at the inscriptions and the shelves, what which way find. I am vague visibly. I don't know where I find the merchandise what I would like. I look for a salesman. I find it after a lengthy walk. I ask it which way the vinegar and the gumdrop are. Gabbles the answer, does not look at me, does not stop quasi, would run already keep moving. He has a visibly more important thing. I call it him, I do not speak unfortunately well in English, I ask him to repeat it. He does not hear it already. I see that he takes out his mobile phone yet, and starts talking to an acquaintance of his jovially. I am disappointed, there is not more help.
I walk out sadly, with an empty hand from the business” 

Utóirat: innen üzenem ráérő humánerőforrás menedzser kollégának, hogy máskor is nagyon szívesen töltök órákat hasonló nice feladatok megoldásával a heti egyetlen szabadnapomon és remek nyelvtudásom és takarításra való rátermettségem szívesen csillogtatom ilyen formában is. Rövidebben: rohadjon meg az összes befőttje, hogy ilyenekkel szívat. 

Ráteszem egy pendrivera, nyomtassák ki onnan ahogy akarják. Olyan vagyok mint a Mátyáskirályos mesében a lány: hoztam is házi feladatot meg nem is :D. Oldják meg. Nekem papírom sincs, hogy kiírjam. Legfeljebb az otthonról hozott diploma- másolatomra írhatnám. Látjátok mire jó a diploma? :DD

A vasárnap mindig busy day. Ma 16 szobám volt. 5-re végeztem ügyesen, bár barátnőmmel (Winsi) ez biztos csak este 8 lett volna. De mázlim volt, Zoditu csekkolt és mint tudjuk ő nagyon rendes, nem kötekedett semmivel.

Csak Kabbe bácsitól (aki valamiért permanensen a szállodában él) kaptam 2 font borravalót, más nem gondolt ma rám. Egyébként hetek óta semmi plusz lóvé nincs. A vendégek elfelejtették az életüket és vérüket értük áldozó szobalányokat. Bár arra is gondoltam, hogy nem vagyok elég szakadt és szánalmas, és azt gondolják, hogy csak ez a hobbim, tehát borravaló minek. :D Mindig igyekszem emelt fővel és méltóságteljesen kúszni a porszívóval és a felmosóronggyal, és lehet, hogy ezt rontom el. Ráadásul még hordom a vadistának látszó csont-fog nyakláncomat is, amit mindenki irigyel (hűűűdejó) és ettől még jobban inkább hobbi-takarítónőnek tűnök. Hmmm… stratégiát kell váltanom. Esetleg sántíthatnék a folyosón mint a Quasimodó… kicsit ha meghajlok még púposnak is látszanék direkt… szerintem akkor jobban adnának, nem? :D

Ma csak forró csokit ittunk munka után. Nem volt más. Viszont a tejet amit a konyhán kértünk jól kilötyögtettük még ott, hogy persze fel kelljen mosni utánunk a fekete mosogató fiúnak, aki ezért először nagyon csúnyán nézett ránk, de mikor mondtam aranyosan, hogy sorry sorry, akkor már megenyhült. Nem direkt volt, csak egyszerűen ilyen bénák vagyunk. Amit csak lehet leverünk, kiborítunk egyébként is. Én még elesni is képes vagyok például a saját lábamban. (Ki hagyta ott?) Ma például hazafelé a metróból szaladok fel, és elestem a lépcsőn. Máskor nem iszok forró csokit, mert ez lesz a vége… veszélyes nagyon

Az elmúlt 3 nap folyamatos afterpartyzással telt. (Aftermunkaparty) Minden nap munka után irány a könyvtár többféle változatban. Durva napok vannak mögöttünk ;) de legalább nem sajnálom magam annyira a megpróbáltatások miatt. A kezem újra tönkre ment, mert 1 nap kesztyű nélkül dolgoztam, mert nem találtam sehol egy kóbor kesztyű sem. Tehát:

BOLDOG SZÜLINAPOT SZILVI & ANITA!!!!

Nagyon fáradt vagyok, asszem lefekszem egyszer végre időben. Pszt! Senki ne beszéljen! Még én sem… ki volt az? … upsz… már megint én voltam…. :D

Éljen a szabadnap! Azzal kezdtem, hogy feladtam postán a kis karácsonyi csomagomat amit eredetileg az Árvatranssal szerettem volna küldeni 25 fontért, de mivel az olcsó dolgok soha nem érdekeltek, (és az Árvások nem vállaltak már idénre több csomagot) elvittem a postára, és feladtam 50 fontért! :D Így mulat egy magyar úr! Klassz!

Ezen annyira felbuzdultam, hogy gondoltam ha már ennyire benne vagyok, elbaszcsizom a többi pénzemet is. :) Irány Wood Green! Szóval vettem 2 cipőt (egy szép csillogós piros lány-bakancsot, és egy fekete magas sarkú félcsizmát), egy mikulásos –fehér pihés a széle- melltartó-bugyi szettet (majdcsakjóleszvalamire ;)), egy piros sálat, és kaját 10 fontért. Ja… Meg egy rózsaszín wc-ülőkét (ezen a házon tovább rontani már nem lehet; az ízléstelenséget lehetetlen fokozni) mert a régi ismeretlen körülmények között eltörött valahogy ma reggelre. A wc- dolgot hosszú küzdelem után fel is szereltük Renátával mindenki örömére. Fiúk! Ez a szégyen! 3 pasi is lakik itt, mégis mi szerelünk mindent. :/ Még szerencse, hogy meglehetősen erős a technikai és/vagy praktikai érzékem. :D  

Nem megyek még haza azért se!!!

Deviszont:

…nem akarok a kocsira kerülni…

és egyébként is:

„…Nem adom fel, míg egy darabban látsz

Nem adom fel, míg életben találsz

Nem adom fel, míg nem robbanok szét

Míg akad egy kerék

Mit tovább vihetnék

Mi tovább forog még…”

Szóval, tök jó nap volt ez is. Winsi szívózása elenyésző. Ennek ellenére nap végén már le akartam tekerni a fejét. Érdekes, hogy mikor látja ezt a gyilkos csillogást a szememben mindig leáll az inzultálásommal. Most is így volt, csak ezért kegyelmeztem meg neki.

Tegnap azért nem írtam semmit, mert amikor hazajöttem már nagyon-nagyon késő volt, mert elhúzódott először a munka, mivel a vasárnap mindig gázos, aztán bánatunkban a kantinban megittuk (hárman Szilvivel és Anitával) a napközben a szobákban talált borokat (2 üveg), és még egy vacsit is kisírtunk a restaurantos pasitól  egy pohár bor fejében, szóval baromi jókedvünk lett mindentől. Anita fotózott is, majd később megnézem/ megszerzem a képeket.

Ma viszont mikor legyűrtem 16 szobát, mentünk öltözni, kiderült, hogy a szombaton vásárolt esernyőmet ellopták. Mondom Ebynek: ez hihetetlen. :( (Még azóta sincs szekrényem, bár az esernyőt akkor sem tettem volna be vizesen.) Asszem holnap lopok egy másikat valakitől. Nincs más lehetőség. :D

Most szerelik a klotyónkat. Még az is lehet, hogy talán ma este már használni is lehet majd. Vagy még rosszabb lesz… ezentúl már belepisilni és leönteni sem lehet, szóval a végkifejlet teljesen bizonytalan.