Na, itt(hon) vagyok. Bár kicsit skizofrén helyzet: melyik az itthon/otthon, és az átmeneti szállás? Ez ugye most nem 1értelmű.

Bár Bob Marley szerint: „Mindig az az otthonom, ahol vagyok. Az otthonom az elmémben van. A gondolataim az otthonom. A dolgok, amiket gondolok, az az otthonom.”

Elköltözött a fodrász Irénke, a kozmetikus Csilla, tattoos MONA, a szomszéd bunkó pasi már nem ismer meg, tehát egyáltalán nem is köszön (bár mikor még megismert akkor is csak annyit mormogott, hogy „hfdégéshfédsdtg”) de ezt leszámítva minden maradt a régi. Sivárság, szürkeség mindenhol. Sehol egy mókus, sehol egy róka, sehol egy piros busz, csak a választási plakátok idegesítenek mindenhol. Idén nem választok, pedig eddig soha nem hagytam ki ezt a nagyszerű szórakozást, de most eltekintek tőle. Kedves barátaim, titok, hogy kire is szavaznék, mert a társadalom megosztottsága miatt nem akarok ebből is feszkót, de szinte biztos (110%), hogy nem a győztes oldalra húznám az ixet. :D

Viszont elintéztem a fogorvost, most már újra nevetve mehetek emberek közé, már most bepakoltam 100 kiló cuccot a visszafelé útra, fogalmam sincs hogy jutok vele vissza, sokat csavargok, és költöm a pénzt hülyeségekre. Vettem vagy 6 könyvet, hogy ne unatkozzam a buszon munkába menet, meg kaptam egy kiszuperált mp3 lejátszót, hogy zenét is tudjak hallhatni. Zsír! Bár úgy is mondhatnám, hogy faja. Szép az élet!

Nameg eszem. Rendes ételeket. Bár Anita figyelmeztetett, hogy figyeljek oda és ne egyek, különösen rendes ételt NE, mert borzasztó nehéz lesz visszaszokni a táplálék nélküli hétköznapokhoz, de mikor minden olyan finom… néha elgyengülök. Bár igaz, a szervezetem már tudja a dolgát: egyrészt nem tudok sokat enni, mert a gyomorkapacitásom minimálisra redukálódott, másrészt, amit viszont mégis, az gyorsan átfut rajtam.

Vettem 2 új farmert: itthon 27-es a méretem. (Bár a 26 is jó volt, rám jött, csak nem volt kényelmes. A 27-es övvel csúcsszuper!) Gyerekeimtől örököltem (amit kinőttek) néhány szép blúzt, azokat is viszem majd, nomeg a női cipőimet, amik eddig itt elszekrényesedtek, most majd használom újra, mintha igazi nő lennék.

Anita minden nap ír sms-t, hogy milyen rossz nélkülem. Tök rendi! :) Legalább valakinek ott is hiányzom… azért ez jó érzés. Még 4 nap.