Első fizetésnap.
Ma reggel ugye az elgondolások szerint nekiálltam a munkának. A gonosz tervem bevált. :) 
Az eltervezett munkamódszerrel sokkal jobban haladtam. Reggel eleve csak 10 szobát kaptam, nemtom miért, de nem szóltam, gondoltam ma jó lesz próbanapnak. Holnap már nem hagyom, hogy csak 10 szobát kapjak. (Ezzel lószar se lesz a fizumból.)
Szóval ma 1-re kész voltam a 9 szobával. A tízedikbe nem tudtam bemenni, mert kint volt a „ne zavarjatok, menjetek a fenébe” tábla. Ok, várok. Lementem a Szilvihez segíteni. Összedobtam vele 4 vagy 5 szobát. ¾ 3-ra kész is voltunk. Öröm és bódottág. Idő közben kiderítettük, hogy az én utolsó szobámba ½ 4-kor lehet csak menni. Kivárjuk. Összepakoltunk, és várjuk az időpontot. Fél 4-kor be is jutunk, Szilvi segít, összerakjuk pár perc alatt. Végzünk. Hurrá!
Munka után irány a bank. Meg szeretném nézni a fizumat. Juhéééééé,
Ki lehetett? A lengyel bagázs? Vagy a litván csaj? Vagy a brutálisan kinéző emberevő néni, aki úgy ül le pisilni, hogy nem csukja be az ajtót? Vagy valamelyik pincér csaj, akikkel eddig nem beszéltem, de szimpinek tűntek? Mostantól mindenki gyanús!!!
Nos, itt azért eléggé elszomorodtam, hogy ez legyen a legnagyobb öröme valakinek, aki elvitte. Nyilván engem felvet a pénz, és meg sem kottyan az a
Nőjön be az orra lyuka az ilyen embernek.
Ma sokat beszélgettem Szilvivel miközben dolgoztunk. Elhatároztuk, hogy megwoodoozzuk a „kedvenc” hauskeeperünket. 
Ne cseszegessen már minket egy darabig. Mikor ezt tárgyaljuk, aszongya Szilvi, hogy neki meg az álmai szoktak megvalósulni. Mondom neki, álmodjon már valami jót velünk kapcsolatban is. Erre kiböki, hogy már álmodott velünk, mégpedig azt, hogy együtt ülünk valami börtöncellában, és Szilvi szája vérzik. :(
Szép kilátások….
