Ilyen se volt még, hogy ilyen messziről köszöntselek a szülinapon, mi? Hát… ebből is látszik, hogy mindig az jön, ami még nem volt. :D
Az alkalomhoz illő jó tanácsom:
Mosolyogj! A holnap rosszabb lesz a mánál!
Naszóval: A mai napom csodálatos volt, csak a szokásos szívatás-hegyek. A barátnőm ma minden szobába visszahívott egészen addig, míg rá nem jött, hogy így soha nem fogok végezni. 11 szobát mégis sikerült így legyűrnöm. Minden jégkoca tárolót ki kellet mosnom, ha használták, ha nem, a felmosást meg kellett ismételnem, mert összejárta, és ki kellett cserélnem azt az ágyneműt, amit tegnap még valaki más húzott fel, de mára már nem volt jó, mert ma már az én szobámnak számított. Nem baj, legalább pezseg az élet. Én mondjuk már kevésbé pezsgek, kicsit kiveszi ez a sziszifuszi küzdelem az erőmet, de ahogy mondani szokás: innen szép nyerni.
Még tiszta szerencse, hogy valamirevaló kommunánk révén szoros szimbiózisban élek szobatársammal Renátával, és ha szabadnaposak vagyunk főzünk egymásnak felváltva vacsit. Ma is várt egy meleg fél pizza mire megjöttem.
