Winset, a kedvenc hausekeeperem, egész nap a sarkamban volt. Megint nem volt elég nice a bedem, és megint nem öntöttem a kék port a poharakba mielőtt ágyazni kezdek és megint nem hitte el, hogy tényleg szívtam Henryvel.

"A picsába a csodaszép arcommal. Hogy rohadna le!" (- Mr. Garrison) :D  

Mutatta, hogy nézzem meg milyen szépen ágyaz a lengyel csaj, és nekem is így kellene. Mondom neki, hogy így sose fogok tudni ágyazni, erre aszongya, hogy akkor nem nekem való ez a munka. Mondjuk tényleg igaza van, a szellemi munkára alkalmatlan vagyok, a fizikait meg nem bírom…. Minek él az ilyen…..

…De sajnos estére már azon gondolkodtam, hogy milyen szomorú lesz, amikor lefejelem. Nos, ezzel együtt sikerült 11 szobát felnyalni. Nem volt könnyű, mivel minden szarba belekötött, és mindent legalább 2szer kellett megcsinálnom. Nem mintha egyszer nem lett volna jó, de másodszor azért mégiscsak nyamibb… :)

Valami azt súgja, hogy nem leszünk barátok…