Ma kicsit fellélegezhettem. Winset ma offos volt. Darling (Zoditu) ellenőrzött. 13 szoba gond nélkül 4-ig meg is volt.

Egy szívásom volt csupán: volt egy szoba, amiben szerintem nem is aludtak. Az ágy érintetlen volt, a párnán egy nyomódás sem volt. A fürdőszoba mintha új lenne. Életnek semmi nyoma. Aaaaaaaa… ezzel gyorsan megleszek- gondoltam. 

Persze soha semmi nem úgy van, mint ahogy azt móricka elkérdezi. Nos. Darling  bejön, és kérdezi, hogy áthúztam-e az ágyat. Mondom neki nem, mert nem aludtak benne. Erre aszongya, azért húzzam át mégiscsak. 

Na persze.

Hajrá!!!!! Könnyű lesz! Quick, Quick!!!

1)  Behozok a folyosó másik végéről egy garnitúra ágyneműt. 40 lépés oda, 40 vissza. Felteszem a lepedőt, jöhet a paplanhuzat. Dupla ágyról van szó, a paplan hatalmas, 220X220 huzat. Felhúzom, mikor látom, hogy szakadt/ pecsétes. Leszedem, vissza a kocsihoz. 40 lépés oda, 40 vissza.

2)                 Felhúzom, mikor látom, hogy szakadt/ pecsétes. Leszedem, vissza a kocsihoz. 40 lépés oda, 40 vissza.

3)                 Felhúzom, mikor látom, hogy szakadt/ pecsétes. Leszedem, vissza a kocsihoz. 40 lépés oda, 40 vissza.

4)  Felhúzom, mikor látom, hogy szakadt/ pecsétes. Leszedem, vissza a kocsihoz. 40 lépés oda, 40 vissza.

5)  Felhúzom, mikor látom, hogy szakadt/ pecsétes. Leszedem, vissza a kocsihoz. 40 lépés oda, 40 vissza.

ITT MÁR ÜVÖLTENI TUDNÉK!!!!

6)   Végre felhúzok egy olyat, ami normális. Fúú… na, végre.

Idő közben bejön darling, és csodálkozó szemekkel néz, hogy miazhogymégmindigcsakitttartok??????  Aztakutyaúristenit. Magyarázom a bizonyítványom, de látszik, hogy azt gondolja, hogy idő közben elaludtam :(

Hát ennyi a mai nap. Jó nap volt ez is :).

Winset, a kedvenc hausekeeperem, egész nap a sarkamban volt. Megint nem volt elég nice a bedem, és megint nem öntöttem a kék port a poharakba mielőtt ágyazni kezdek és megint nem hitte el, hogy tényleg szívtam Henryvel.

"A picsába a csodaszép arcommal. Hogy rohadna le!" (- Mr. Garrison) :D  

Mutatta, hogy nézzem meg milyen szépen ágyaz a lengyel csaj, és nekem is így kellene. Mondom neki, hogy így sose fogok tudni ágyazni, erre aszongya, hogy akkor nem nekem való ez a munka. Mondjuk tényleg igaza van, a szellemi munkára alkalmatlan vagyok, a fizikait meg nem bírom…. Minek él az ilyen…..

…De sajnos estére már azon gondolkodtam, hogy milyen szomorú lesz, amikor lefejelem. Nos, ezzel együtt sikerült 11 szobát felnyalni. Nem volt könnyű, mivel minden szarba belekötött, és mindent legalább 2szer kellett megcsinálnom. Nem mintha egyszer nem lett volna jó, de másodszor azért mégiscsak nyamibb… :)

Valami azt súgja, hogy nem leszünk barátok…

Halloween :)

Jönnek a gyerekek csokiért meg cukorért. Nagyon aranyosak! Mindenki szörnynek van öltözve, és a sztenderd: valahol vérzik. (van, aki mindenhol)

... Ja, és el is felejtettem: a tegnapi fizum 172 font volt. Kezdek gazdogodni, érzitek? :D

Továbbá: 

A mai napom  egyébként wwwwuuuuuuááááááööööööööaaaaiiiiiéééééééééééééééőőőőáááá   volt.

Különösen az este. Egész időben végeztem, 4-kor a 14 szobával. Utána irány haza…. Namármost: nem járt rendesen a metró. Az út ezután egész kalandosra sikerült, mivel fogalmam sincs mi és merre jár, és végülis csak egy 10 milliós városról van szó, ezért találomra egy kb. irányt belőve és néhány embert megkérdezve felszálltunk erre-arra, és végül ripsz-ropsz, 3 és fél óra után itthon is voltam.

Erre már csak ezt tudom mondani:

https://www.youtube.com/watch?v=OyxNgnQ9m30&feature=related

Útközben már venni kellett egy gyógyhatású dobozos sört, hogy mégis mindezek ellenére vidáman teljen az este, és így nem is éreztem annyira szerencsétlennek magam. Sörrel a kézben viszont baromi jól lehet pasizni. Egy csomóan leszólítottak minket (Anitával voltam): Hy girls, hóvarjú, let’s go party :)

Most kihagytuk a partyt, de lehet ha legközelebb nem leszünk ennyire leamortizálva elmegyünk.

„….semmire nem vagyok jó,

Semmire nem vagyok képes….”

A mai napom a 10-es szívás-skálán 15-ös. :(

13 szoba

:( Minden szarságért visszahívtak minden szobába. Nem úgy áll a toll a papíron, nem elég nice az ágy, nem elég száraz a pohár, vagy töröljem fel a pótpárnák alatt is a szekrénypolcot, vagy csak egyszerűen rossz a sorrend, ahogy csinálom a dolgokat. :(((

Csak a hidegvérem miatt nem öltem meg a csajt. Egyszer ugyan kinevettem, lehet ez volt a baj. :)) Mit csodálkozok egyáltalán? Mikor harmadszor hívott vissza, hogy nem elég nice a bed, akkor már kénytelen voltam kinevetni. Szarrágó.

Keresnem kell egy nyelviskolát. Azt tervezem, hogy eljárok  ahányszor csak tudok, és minél hamarabb munkahelyet váltok. Ezt nem lehet sokáig bírni. Vagy a börtönbe kerülök hirtelen felindulásból elkövetett tömeggyilkosság miatt, vagy megbolondulok. Nem szeretném megvárni.

Ma egész nap ezt énekelgettem:

https://www.youtube.com/watch?v=XcS_EUR-ps0&feature=PlayList&p=3174C15FF42093B0&playnext=1&playnext_from=PL&index=41

De jóóóóóóó volt :)

Jól kezdődött a nap. Munkába indulásnál bezártam a kabátomat a szobába. Még nagyon álmos voltam, felvettem a cipőm, fogtam a táskám, és becsuktam a lakatot a szobaajtón. Pfffff… a kabátzsebemben van a lakatkulcs, ami ugye bent figyel a szobaajtón belülről. Klassz. Pánik üzemmód aktiválva. A konyhából hozok egy kanalat, és megpróbálom felfeszíteni a hevedert. Persze nem sikerül, mert reggel még nem tudok betörni, és a célszerszám sem túl strapabíró. Szerencsére egyik lakótársam nem megy ma dolgozni, és odaadja a kabátját, hogy el tudjak indulni. Azt hiszem, minden más nálam van.

Szívok néhány szippantást a hajnali levegőből, néhány méter séta és beindul az agyam: van egy pótkulcs a szobához!!!! Vissza már nem megyek, virítok az új kabátomban. :)

A munka a szokásos: 14 szoba. Szilvi szekcióját kapom, délután 4re végzek. Irány haza. Megérkezett az új lakótárs. 18 éves fiú. Atyég… még nem tudja mire vállalkozott.

Figyelem az embereket, és ez érdekes felfedezést tettem, aminek még utána kell járnom. Néhány emberen látok egy valamifajta jelet a kabátján. Ilyen piros virág. Valamifajta izé-bigyó összetartozás jel lehet. Hordja minden korosztály. Nem tudom mit jelképez, de ki fogom deríteni. :)

Ma szabadnapos voltam, ezért elhatároztam, hogy megnézem a Harrods áruházat. Hátaztamindenit… ez már valami. :) Nem az a pláza feeling, hanem az az igazi elegáns, patinás, komoly áruház. Már tele van karácsonyi cuccokkal. Nagyon szép volt. Most csak kinéztem mit szeretnék megvenni, és vissza fogok menni, ha meggazdagszom, azaz néhány hét múlva. :)

Egy takarítónő fizetéséből azért nem sok mindenre telik itt, de majd megpróbálom, már csak az érzés miatt is. Tudom, színtiszta sznobizmus: ott vásárolok, ahok a gazdagok. De tulajdonképpen csupán egyetlen dolognak nem tudok ellenállni: a kísértésnek. :D

Ha valami apró, de mégis maradandó dolgot sikerülne találni, az örök emlék lenne…

Délután paprikás krumplit főztem. Végre egy kis magyaros valami.

Mai szívásom a 10-es szívás-skálán 12. :(

15 (16) szobám volt. Mint egy futóbolond, rohangáltam össze-vissza, mindezt 9-10 órán keresztül este 5- ½ 6 ig. Összerogyok. Mikor fogom már megszokni? Minden nap azt várom, hogy jó/jobb lesz, de nem. Ugyanúgy fáj mindenem, ugyanúgy össze vagyok törve, ugyanolyan fáradt vagyok estére, mint az elején.

Ma viszont legalább jól kaptam borravalót (viszonylag) A mai az eddigi csúcs: 8 font!!! Hallelúja!

Vettem gyorsan belőle 50 p-ért egy kólát mielőtt megdöglök a szomjúságtól, de a többi tiszta nyereség.

Éjszakánként wc-kel álmodom. Sorban állnak egymás mellett és mindegyiket végig kell nyalni…. Ja nem, pucolni :)) Nyalni azért nem kell. Csak szívni. Na, azt jó sokat. :D

Ma sima nap volt. Dolgozás ezerrel. A szívás- skálán (10 es skála) ma csak olyan 8-as. 12 szoba. Alakul. Egész nap ez jár a fejemben:

„… van rajtam egy kockás szoknya,

Nem vagyok még hozzászokva...”

Nem tudom… ez már a vég?

Meg a Hofi jut eszembe sokszor: „Magyarországon az egy főre jutó hülyék száma kettő”. Szerintem itt is. Vagy inkább 3.  Feltűnően sok a pszichés sérült. Tegnap például láttam egy anyukát egy gyerekkel, + gyerekkocsi. A bébi kb. 1 év körüli lehetett. A nőn simán látszott, hogy totál hibbant. A gyerek vidáman nyalogatta a metrón a kapaszkodót, de anyu rá sem hederített, pedig látta, de nem érte el az ingerküszöbét. Majd kimászott a hót szutyok babakocsiból, és közben letornázta a naciját, de anyu ezt is hagyta. Nem húzta vissza.  Én meg csak néztem kimeredt szemekkel. Kár ezért a gyerekért.

Mai jó tanácsom: aki nem bírja a tömeget, az ne menjen délután az Oxford Street közelébe se, mert mind a 10 millió londoni ott van. Tapossák egymást, és őrülten rohangálnak. Különösen a Primark áruházba ne menjetek, mert valami érthetetlen okból mindenki ott vásárol, és őrület mi van ott. Mintha mindent ingyen adnának. Én ilyen káoszt üzletben még nem láttam. A próbafüle előtt 30 méteres sor van. :D. A pénztárak előtt 50.

És metrózni is akkor próbálkozhattok eredményesen, ha a peronon a sárga vonalra álltok. A mögöttetek gyülekező többezres tömeg felnyom a kocsiba. Ha hátul vagytok, nem juttok be. Az önérvényesítő tréning 1-1 ilyen bevetés előtt hatásos lehet. Ha altruista vagy csak éjjel érsz haza. (Anyu, szerintem Te még akkor sem, mert azért mindig van kit előre engedni) :DD

Ma reggel kitettem egy cédulát az öltözőbe. Itthon kiszótároztam. Valami olyasmit: „TE, AKI TEGNAP ELLOPTA AZ OYSTEREMET, MEGÁTKOZLAK!”

Remélem beszart aki ellopta. :)) Ki tudja mire vagyok képes az ilyesmivel.

Első fizetésnap.

Ma reggel ugye az elgondolások szerint nekiálltam a munkának. A gonosz tervem bevált. :) Az eltervezett munkamódszerrel sokkal jobban haladtam. Reggel eleve csak 10 szobát kaptam, nemtom miért, de nem szóltam, gondoltam ma jó lesz próbanapnak. Holnap már nem hagyom, hogy csak 10 szobát kapjak. (Ezzel lószar se lesz a fizumból.)

Szóval ma 1-re kész voltam a 9 szobával. A tízedikbe nem tudtam bemenni, mert kint volt a „ne zavarjatok, menjetek a fenébe” tábla. Ok, várok. Lementem a Szilvihez segíteni. Összedobtam vele 4 vagy 5 szobát. ¾  3-ra kész is voltunk. Öröm és bódottág. Idő közben kiderítettük, hogy az én utolsó szobámba ½ 4-kor lehet csak menni. Kivárjuk. Összepakoltunk, és várjuk az időpontot. Fél 4-kor be is jutunk, Szilvi segít, összerakjuk pár perc alatt. Végzünk. Hurrá!

Munka után irány a bank. Meg szeretném nézni a fizumat. Juhéééééé, 165 font a heti keresetem. Aztamindenit!!! Néhány percig örültem is neki……amikor is észrevettem, hogy eltűnt a kabátzsebemből az oysterem (bérlet). Tegnap töltöttem 30 fonttal. :) Fasza. Az öltözőben lophatták ki.

Ki lehetett? A lengyel bagázs? Vagy a litván csaj? Vagy a brutálisan kinéző emberevő néni, aki úgy ül le pisilni, hogy nem csukja be az ajtót? Vagy valamelyik pincér csaj, akikkel eddig nem beszéltem, de szimpinek tűntek? Mostantól mindenki gyanús!!!

Nos, itt azért eléggé elszomorodtam, hogy ez legyen a legnagyobb öröme valakinek, aki elvitte. Nyilván engem felvet a pénz, és meg sem kottyan az a 30 font veszteség. :((((  Ez több mint 1 napi bérem. Egy cipő (vagy kettő) ára. Vagy kétheti kajapénzem.

Nőjön be az orra lyuka az ilyen embernek.

Ma sokat beszélgettem Szilvivel miközben dolgoztunk. Elhatároztuk, hogy megwoodoozzuk a „kedvenc” hauskeeperünket. Ne cseszegessen már minket egy darabig. Mikor ezt tárgyaljuk, aszongya Szilvi, hogy neki meg az álmai szoktak megvalósulni. Mondom neki, álmodjon már valami jót velünk kapcsolatban is. Erre kiböki, hogy már álmodott velünk, mégpedig azt, hogy együtt ülünk valami börtöncellában, és Szilvi szája vérzik. :(

Szép kilátások….

Még el is felejtettem elmesélni tegnap a legnagyobb szívásomat: volt egy szobám, ahol valami óriási bulit tartottak. (2 személyes szobáról van szó) Amikor beléptem, maga az armageddon fogadott: iszonyatos rendetlenség; 3 zsák szemét a földön és szanaszét mindenhol. Még a képről is cafatok lógtak. Egy csomó pohár mindenféle piákkal félig töltve. A padlószőnyegbe akkurátusan beletaposott fogkrém viszont kellemes mentol illatot árasztott. A fürdőszoba tele volt megkezdett csillogós testmatricákkal. Még műszempillát is találtam (Erősen gondolkodóba estem, hogy megtartsam-e… még lehet, hogy jól jön valamikor. Ki tudja milyen munkám lesz néhány hét múlva.)

De a kedvencem a mindent elborító csillámpor volt, ami különösen varázslatossá tette az élményt.

Másfél órát szarakodtam vele, mire rendbe tudtam tenni. :(

Nos, végső konklúzió: soha ne tartsatok szállodában agyeldobós partyt, mert a szobalány aznap megszívja. :)

Viszont ma, óriási felfedezést tettem. Normál esetben egy felületes (és ennek szellemében gyors) takarítás sokkal célravezetőbb már ami a fizetést illeti, mint az én eddigi munkamódszerem. Én mostanáig nagyon akkurátusan, alaposan, az instrukcióknak megfelelően végeztem a munkát. Ágyazás, portörlés, porszívó, fürdőszoba. De ez így nem mehet tovább, mert nem haladok rendesen. Míg én legyűrök 10-13 szobát, addig a kolléganők 13-15-tel is végeznek. Utánajártam a dolognak: most én vagyok ennyire béna és tehetségtelen (még a takarításban is) vagy más ok van. Nos, a gyorsaság nyitja bizonyos munkafolyamatok kihagyása. Az illetékes elvtársnő beavat a titokba: míg én még a fiókokat és az ablakpárkányt és az ágyvéget és a lámpát és a szekrény de még a széf belsejét is kitörlöm, addig az okosabbak csak ott portalanítanak, ahol nagyon muszáj, ahol látszik. Míg én a wc-t alaposan 2 féle tisztítószerrel kimosom, addig az okosabbak csak letörlik a szélét egy mozdulattal. Amíg én a kádat és a csempét szivacsozom, zuhanyozom, törölgetem, addig a dörzsöltebbek csak végigtörlik egy majdnem száraz törülközővel, hogy ne látszódjanak a vízcseppek. Amíg én felmosok a fürdőszobában addig a nehézlányok (ld: nehézfiúk) csak feltörlik a kicseppent vizet. Amíg én porszívózok, addig mások csak felszedik a 3 szöszt a tenyerükbe. Míg én beledöglöttem 12-13 szobába, addig más délután 4-ig lenyomott 17-et is.

Hát így megy ez….

Mindig tanul valamit az ember. Mivel nálunk a szobaszám számít igazán a fizetésbe (tehát a kitakarított szobák darabszáma) a látszatmunka sokkal eredményesebb ebből a szempontból. Csak arra kell vigyázni, hogy a főellenőrzőbossnéni (house keeper) ne lássa, hogy mit csinálsz. A végeredményből nem fog rájönni.

Pénteken én is alkalmazom az újonan tanultakat.

Végre eljött ez a nap is: a kezem totál tropa. A gumikesztyű és a krémezés ellenére annyira kirepedt a bőr, hogy már sebes. Vérzik. Összevéreztem az ágyneműket :(  De megnyugtattak a lakótársaim: mindenki átesett ezen a stádiumon. Nyugi, ez még nem a végstádium. Sőt! Innen már csak feljebb van. A bőr edződik, és egy idő után már csak a sósav képes megkarcolni egy pillanatra. :D Aztán már az sem.

No… sebaj. Bolhacsípés! A Fekete Lovag mindig győz!!! Ugye.

Olyan leszek mint a Terminátor. 

Megizmosodom, kockásra gyúrom a hasamat és szinte elpusztíthatatlanná válok!!! Szinte. 

Ma csak 12 szobám volt, de megint úgy jöttem haza, mint akit agyonvertek. (Most még pusztítható vagyok rendesen.) Mindenem fáj. Sajnos most vettem észre, hogy nincs elég állóképességem, nincs kigyúrt és valamire használható izomzatom. Eddig valahogy fel sem tűnt. Ha ezt előre tudom, hogy eddig viszem, az elmúlt 20 évet nem iskolapadban, hanem kondizással töltöm. Hülye állat vagyok! Viszont a fogaimat kiválóan össze tudom szorítani ha kell, és baromi nagy az akaraterőm. Tulajdonképpen csak ez visz előre.

Mostanában sokszor eszembe jut a 3 L. (Life Long Learning) Egyre inkább biztos vagyok benne, hogy ez egy jó nagy baromság! Vagy csak nekem nem jött be ez az elmélet? Szóljatok, ha láttatok már embert akinek ez „bejött”. Én minél többet tanultam, annál lejjebb csúsztam a karrier (és ezzel együtt a társadalmi) ranglétrán. Lehet, hogy valamit nagyon félreértettem. A 3 L lehet az is, hogy: Lacibácsi Lánya Legyél (ha pl. Laci bácsi a boss) vagy Láthatóan Lázadó Leigázandó. Vagy Legyél Lekvár Leszármazott. Mittudomén. Legközelebb jobban figyelek.

Vacsira ettem egy saját gyártmányú hamburget. Isteni volt. Tescogazdaságosolivia. Egy hambival is jóllakom.

Hazafelé Szilvivel benéztünk egy ruhaboltba. Csak egy ruci dobogtatta meg a szívemet, de hamar elmúlt, mert viszonylag (az én keresetemhez) drága volt a cucc. Halasztódik a flancolás, végül is mindenem van.

Ma csak brazil pénzeket találtam. Rögtön eszembe is jutott az Isaura meg a Leoncio… 2 reais-ért dolgoztam ma. Nemtom mi lehet az árfolyam, de remélem (nyilván) olyan 500 ft 1 reais. Akkor jól kerestem. Ha nem ennyi, akkor nem akarom tudni. :))

Elkezdtem ezeket a „nem fontokat” külön gyűjteni. Majd eladom a vaterán az érdekesebbeket. Az érdekteleneket meg kilónként beváltom a bankban. :D

A tegnapi nap szörnyű volt. Ne is beszéljünk róla…

Na de a mai! Na … hát ez sem volt sokkal jobb. De úgy látszik, ez már mindig így lesz. Szok(p)ni kell a minennapokat.

… Szóval, még tegnap este úgy volt, hogy ma szabadnapos leszek. De ez ma reggelre már mikor pont beleéltem volna magam, elmúlt.

Mégis be kellett mennem. Reggel jött a telefon, és én már 10-re ripsz-ropsz, be is értem. Kezdődhet a munka vidáman, ahogy szokott.

Huss.. elrepült az idő este 5- ig, mikoris végeztem. Az evésről teljesen kezdek leszokni, míg hazaértem (este fél 7) a reggeli kávéval tartottam életben magam. Egész jó az eredmény: még működök. Remélem, mire megszokom az éhezést, még nem döglök bele teljesen. (lásd: cigány lova)

Ma 2 és fél font a borravaló-adagom. Figyelitek? Egyre feljebb megy… :D

Remélem ez is olyan, mint a szobaszám… egyre több lesz.

Ja..és ma James-szel pórszívóztam együtt hand in hand. :)

13 szoba.

Nagyszerű. És csak 2-be küldtek vissza, hogy nem elég lapos/egyenes/kihúzott/sima a lepedő. Yes sir. Visszavágtázok, megcsinálom. De gondolatban szidtam persze rendesen a jóédes anyukáját.

Bevétel: másfél font borravaló.

Szóval tök jó nap volt. Továbbra is mindenem fáj.

Az udvarlómtól, Mointól kaptam egy csokit, meg almát. Nagyon édes, minden nap hoz valamit. Vajon mit akarhat cserébe? Hahahaha… ;)

Hazafelé nem fértem fel csak a 3. metróra. Szerintem Arsenal meccs. A stadion közelében lakom, és belekeveredtem a meccsre tartók özönébe. Mindenkin piros-fehér cucc (sál, póló, zászló, stb…) Több mint 2 óra alatt haza is vánszorogtam. Klassz!

Na, megyek is aludni. Holnap újra 6kor kelés. 8ra megyek.

Ma szabadnapom volt. Dél körül elmentem vásárolni az ASDA-ba.

- 13 font

+ KAJAAAAAA (meg egy kis mosópor meg öblítő)

Ha minden jól megy, még kitartok a fizetésig.

Ha minden jól megy, nem tesznek ki a lakásból, mert összeveszek a szállásadókkal.

Ha minden jól megy…

És holnap újra nekifutok. Szívós vagyok mint az itatós!

Ma  reggel megkaptam a kis listámat a 15 szobával. Meg a kis infarktusomat is. :D Na… de don’t panic: turbó- robot üzemmódra kapcsoltam, elhatároztam, hogy megcsinálom csakazértis. Délután negyed 3-ra meg is csináltam 12-et. Fúúúúdejóvagyok… durva büszke voltam magamra: megy ez!

De hova lett a másik 3 szobám? Valaki lehúzta a listáról. :( Na, sebaj, keresem a house keepert (góré) hogy kérdezzem mi a fet van. Nem találom. Végigszaladok 4 emeletet, de sehol nincs, nem látta senki.

Összepakolok, lemegyek az irodához. Megtalálom a másik h.k.-t, ő kideríti nekem, hogy hol keressem az enyémet. Felfutok az 5.re, ott van. Aszongya: még nyomjak már le még egy szobát. Hámégjóhogypersze. Parancsod számomra kérés. Már lenyomom rutinból.

Vége. Fhúúúú….

• A mai mérleg:
• 13 szoba kész.
• Megúsztam komolyabb testi és lelki összeomlás nélkül
• Kaptam 1 font borravalót, amit asszem rögtön el is vesztettem, bár lehet, hogy még meglesz valahol a nadrágzsebemben….
• Kaptam egy potya narancslevet egyik aranyos lánytól (a lány egyébként kenyai, de nagyon aranyos)

Összességében sikeresnek tekinthető ez a nap (is). :)

A tegnapi nappal ellentétben (5 szoba) ma 11 szobát kellett takarítanom. Exponenciálisan növekszik a mennyiség, lehet, hogy hétvégén már 80 szobám lesz :). Már tegnap is majdnem beledöglöttem, de a mai nap sem semmi. Már azt sem tudom mim fáj, mert mindenem, és nem tudom szeparálni.

Nézd a jó oldalát: jó munka ez, mert megspórolom a fitnesst :).  Délután 4 kor végeztem. Irány haza! Másfél óra buszozás és metrózás után már ripsz-ropsz itthon is vagyok.

Elvileg jövő hét pénteken lesz fizetés. Kb. 1 heti bért fogok kapni. Remélem, fizetik majd a 3 nap tréninget is.

Juhéééééé!!! Ma végre végre végre sikerült megnéznem egy kicsit a várost!!!  Westmister, Big Ben, London Eye, Tower Bridge, Green Park, Hyde Park…. a mókusoknak mogyoró :)

Annyira de annyira jó volt! Az idő gyönyörű, egész nap sütött a nap, bár meleg nem volt. A londoniak hihetetlenek: sokan még egy papucsban, mezítláb, egy pólóban járnak. Rajtam volt egy póló, egy vékony pulcsi, egy farmerkabát egy bőrkabát és egy sál, de nem volt melegem. Még akklimatizálódnom kell az éghajlathoz….

...is...

Fáj a hátam, a derekam,

a combom, a vállam,

a nyakam…

… és folyik a nyálam….

Mert ma is sokat jártam,

És porszívtam meg felmostam,

Meg ágyaztam meg loholtam,

Izzadtam és pakoltam,

És néhány kék folttal is gazdagodtam.

Néha beszélgetek a Henry nevű porszívóval. Így néz ki:

Nagyon cuki, jön mindig mikor hívom, beszív mindent, és nem pofázik sokat. Néha kiborul, mert nem bírja a tempómat, de olyankor segítek neki újra talpra állni. Tulajdonképpen az egyetlen, aki képes egész nap mosolyogni ilyen rabszolgasors mellett is. Ezt értékelem.

-         na, gyere Henry…

Holnap ha minden igaz megyek egy kicsit várost nézni Szilvivel.

Megetetem a  mókusokat.

Második nap a munkában. A „dolgozás” ugyanaz volt mint tegnap. Dona továbbra sem spanol velem, sőt! Szerintem azért utál, mert fehér vagyok :D (Dona fekete) Így áll bosszút a több száz éves rabszolgasors miatt. Minden fehér kapja be!

No, de ezt leszámítva ez a világ az ismert világok legjobbika. :)) Ma megint dolgoztam egy keveset Szilvivel a magyar lánnyal is. Igazán megható, mikor egy környezetmérnök és egy humánerőforrás menedzser egymás mellett kúsznak négykézláb a fürdőszobában, és nyalják a követ, közben a fekete boss fitymálja a munkát. Azért van ennek némi bája, nem?

Holnap elmegyek Szilvivel egy kis csevejre munka után. Rendesnek tűnik. Ha hajlandó rá, megfűzöm, hogy kísérjen el várost nézni a szabadnapon. :)

Ma kezdődik életem hátralévő részének első napja.

Minden kezdet nehéz alapon, a mai is az volt. ¼ 7kor hárman indultuk a nagy napra. Reggel, mikor  beértünk a dolgozóba (az említett Holiday Inn Hotelbe)  ½  8 –ra. Átjutottunk a recepción. Zsírcsúcsszuper bevezető mondatot mondhattam, mert megnyíltak az ajtók. :) Egy helybéli leszaladt velünk az alagsorba, az irodába. Ott hihetetlen módon azonnal tudták kik vagyunk. Yes, the agency  :) Öltözzünk át. Ok, nagy az öröm, eddig még egyszer sem jutottunk. Beosztottak minket egy-egy régebbi dolgozóhoz, és irány az emelet.

Én Donával indulok fel a másodikra. Valahogy úgy érzem, nem örül nekem. Beszél folyamatosan, de nagyon nehezen értem, és meg sem próbál lassítani vagy valahogy máshogy mondani, csak hadar tovább, hiába kérdezek vissza többször is. (Később kiderül, hogy amarikai, ezért beszél számomra olyan furcsán)

Utál továbbra is. Próbálok csinálni ezt-azt, de kiveszi a kezemből, nem jól csinálom. Nem jól hajtogatok, nem jól feszítek, nem jól nyomok, nem jól törlök, nem jól pórszívózok, és főleg, nem értem meg őt maradéktalanul. (Ha megérteném, akkor most nem is lennék ebben a szituációban, hiszen első sorban nyelvet szeretnék tanulni itt, csak második vágyam volt, hogy szállodai takarító legyek. :D)

Rövid úton át is passzol egy kolléganőjének, egy magyar lánynak, Szilvinek, mondván, majd ő bajlódik velem. Szilvi nagyon aranyos, örül nekem, lelkesen magyaráz. Néhány percig. Mert a csere, fülébe jut a főnöknek: nem passzolhat le Dona, menjek csak vissza hozzá. Go…. Újra együtt.

Dona puffogva magyaráz. Meg sem próbálja úgy mondani, hogy megértsem. Villámgyorsan dolgozik, alig bírom követni. Csinálok én is mindent, kattog a processzor az agyamban: mi a következő lépés. Nem akarom megvárni hogy szólni kelljen neki valamiért. Én is cikázok mint a villám.

¾ 11kor lemegyünk együtt reggelizni. Pfúúú… egy lélegzetvételnyi szünet. 11kor összeszedjük magunkat, és irány vissza. Én is futok Dona után, de leráz: menjek csak szépen vissza az irodába. Na, zabmeg, gondoltam, engem kirúgtak. :D Leülök, várom a hírt. De nem ez volt, hanem a másik: Dona újra lepasszolt, most egy Sierra Leone-i lánnyal kell mennem. Vicces, de a lány is töri az angolt, de legalább nem undok. Csináljuk a szobákat szépen békességben, és pikk-pakk kész is lettünk a lány összes szobájával (rendesen besegítettem neki)

No… ez nem lehet, hogy ilyen hamar kész vagyok, tehát menjek csak, és keressem meg Donát, mert ő még javában nyomja. Újra együtt. Forever together.

Donával még végignyalunk hat szobát. Ő is végez. De jó lenne, ha lemennék még egy kicsit segíteni Szilvinek is, mert még úgyis olyan keveset dolgoztam.  Szilvi örül, azonnal megosztjuk a munkát, gyorsan összeszedünk még 4 szobát. Szilvi is végez.

¼  4: Donával visszamegyek az irodába: szeretettel várnak holnap is. :D

Hazafelé egy kicsit esik, egy kicsit késik a busz, aztán le is kell szállni róla mert valami izéje lesz (nemtom) és némi gyaloglás után várunk egy másikat, és ripsz ropsz már fél 7 re itthon is vagyok. Könnyű nap volt! A lábam ugyan remeg, de mikor ülök nem érzem.

A telefonomról itt már szót sem ejtek, mely még reggel öngyilkos lett a zsebemből és 4 darabra hullott + akksi, majd mikor hazafelé invesztáltam a legolcsóbb készülékbe direkt 25 fontot, közvetlenül azután a szobatársam Renáta összepattintotta nekem a szétesettet. Azóta is jól működik. A feleslegesen megvásárolt telefon meg ott figyel a sarokban szemrehányóan. :(

Asszem lefekszem…..

Nem merem elkiabálni, de ma szóltak, hogy holnap a Holiday Inn-ben kezdek reggel 8 kor.

A mai mérleg deficites: Vennem kellett dolgozós ruhát (3 fehér blúz). Ehhez természetesen vasalót, hogy normálisan nézzen ki, amikor felveszem. Vettem még 2 pár kesztyűt, mert hidegek a hajnalok errefelé,  7 db fekete zoknit akcióban, és néhány kaját. Ja… és meghosszabbítottam az oystert (bérlet, hogy közlekedni tudjak) Tehát, ma befektettem 44 fontot.

Egyenlőre úgy néz ki a dolog, hogy én fizetek azért, hogy dolgozhassak. :D Az igazán jó "jómunkásemeber" így dolgozik, nem? Az oké, hogy dobozban alszom.. (nektek van dobozotok?) még az is zsír, hogy eszem a hideg salakot, de így kerek igazán: napi 30 órát dolgozom, és én fizetek a gyárosnak…. :D

Ha elfogy a pénzem, asszem nincs más hátra: keresek egy haló-gödröt.

Leltár:

Ami ma sikerült:

-         Trafalgal squert látni

-         A Hyde Parkot látni

-         Oxford steeten végig menni

-         Lejárni a csizmám sarkát (vajon hol van erre egy cipész???)

-         Egész nap ázni

-         Az esernyőmet leejteni, részben eltörni,  majd a papírjaimat is leejteni… persze a vízbe

-         Szétáztatni a mappámat

-         Megfelelni egy interjún angolul

-         Leadni 1 önéletrajzot

-         Kívülről megnézni néhány szállodát, hogy hol NEM fogok dolgozni

-         Nagyon elfáradni

Ami nem sikerült:

-         munkát találni (nem részletezném, de ha nem challange day-ként fognám fel a történteket már sírógörcsöt kaptam volna :) )

-         enni

-         inni

-         leülni néhány percre

Szóval húzós nap volt.

Ma ismét fél 6 kor keltem. Megvártam, hogy mindenki elmenjen dolgozni, és kicsit világos legyen. Ekkor felöltöztem. Délelőtt nem csináltam különösebben semmit, csak hallgattam egy kis rádió kabarét. A tervezett kirándulást elhalasztottam, mert nem volt még lakáskulcsom a visszajövéshez, viszont az eső is rohadtul esett. Nem volt kedvem bőrig ázni sem.

Aztán 2 után meghozták a kulcsomat. Juhúúúú, most már mehetek akárhova!

El is indultam a Morrisonsba villanykörtét venni. Útközben szerettem volna bérletet is szerezni, amivel holnap tudok metrózni. Bementem a sarki kisközibe, és mondtam, h mit szeretnék. Az eladó csaj annyira hihetetlenül rendes volt. Próbálta velem megértetni, hogy most ne vegyek 30 fontos bérletet, csak tegyek rá 5 fontot, azzal is tudok menni metróval és 3 nap múlva vegyem csak meg a 30-ast, mert ha nem így csinálom, akkor a bérletkártyámon lévő 2,5 font elveszik. Na....ennek a rém egyszerű kalkulációnak a megértése számomra majdnem fél órába telt, és kellett hozzá telefonos segítség is. :) (Az eladó csaj megkérdezte honnan jöttem, és felhívta telefonon valami ismerősét aki magyar, és ő segített végül is megoldani a bonyolult kommunikációs szakadékot.)

Na… emeletes busszal irány a Morrisons. Vettem néhány apróságot, és még a villanykörte is megvan. Egy nagyon finom illatú nagyon szép szobanövényt is vettem az ablakba, hogy ne legyen már ilyen sivár ez a szoba.

Akartam még venni fehér pólót a munkához, de nem találtam. Illetve az üzletet nem találtam. :(  Majd holnap mindenképpen be kell szerezni, mert nincs egy sem.

Ma fél 6 kor keltem. A szobatársam ment dolgozni, és készülődött. Egyetlen (szerintem 40-es) égő világít csak a szobában és nem akarta felkapcsolni, hogy ne zavarjon. De mondtam neki, h nyugodtan készülődjön világosban, már úgyis ébren vagyok.

Mikor elment én is felöltöztem. Bekapcsoltam a gépet és hallgattam egy kis bumerángot. Közben készülődtem, ment ma kellett menni a bankszámlanyitáshoz a bankba. Délben érkezett  Peti, aki egy másik sráccal együtt elvitt a másik közvetítő csajhoz, Renátához. Ö vitt tovább minket (ekkor már csatlakozott hozzánk egy másik magyar csaj is, aki ma érkezett.) Együtt indultunk négyen bankszámlát nyitni …:)

Az eső zuhogott. Egy darabig tűrtem, de aztán félúton vettem egy ernyőt. IGAZI ANGOL ERNYŐM VAN!  El lehet vele menni a melegfelvonulásra is vele, mert szivárvány színű!!! Nagyon szép :) 

Csak 2-re várt minket a bankos pasi, ezért még volt egy csomó időnk. A bank mellett volt az ARGOS katalógus áruház boltja. Már tegnap kinéztem egy kis íróasztal lámpát 4 fontért és most ha már úgyis arra járok, megvettem. :) Csúczsírszuper lesz, hogy nem kell vakoskodni a 40 w-os lámpánk mellet!!!  Majd veszek még égőt is bele, mert az még nincs. Holnap…

Délután fél 4 körül már mindannyiunk bankszámlája megvolt. El is neveztem „rabszolga csomagnak” hiszen direkt az ilyen külföldi bevándorlóknak praktikus, hiszen még arra is gondoltak, hogy adnak hozzá egy olyan kártyát, amivel a család otthon ingyen tudja levenni a pénzt. Szóval Van már a Lloyds Banknál számlám!!! Ez aztán a fejlődés!

Hazafelé megint metróval jöttem, immár egyedül. És ismét borzasztó büszke voltam magamra, mert simán eltájékozódtam. A Wood Greentől busszal jöttem. Nem kifejezetten tudtam hol kell leszállni, csak arra emlékeztem, hogy a körforgalom előtt, amikor meglátom a kék tetős tejgyárat. A focipályára és a temetőre még emlékeztem (ezek mellett el kell menni), de aztán jött a sok egyforma ház…és a sok egyforma körforgalom. Már éppen kezdtem kétségbe esni, mikor végre megláttam az enyémet!! Megismertem a környéket, leszálltam. Tiszta ügyes vagyok, az utcánkat is egyből megtaláltam. :)

Még nincs lakáskulcsom, de szerencsére volt „itthon” valaki, és beengedett.

Ma szabadnap van. Reggel felkelek: mindenem fáj. Némileg amortizált ez a kaland. A két fiún kívül mindenki megy dolgozni. Végre megtudom a kódot a nethez, zsír. :) Gyorsan be a skype, és mehet a duma! Mindenkivel tudtam beszélni végre!!!! Jó volt látni őket!

A pihenést megszakítottam egy minimális shoppingolással. Ki a busszal az ASDA-ig. Emlékeztem tegnapról, hogy hol a megálló, de úgy döntöttem, hogy lesétálok egy következő megállóba, hogy világot lássak. De útfelbontás miatt a következő megálló nem üzemelt. Egy csadoros arabnak látszó nővel tanácsalanul pislogtunk egymásra: hol lehet a módosított megállóhely. Vicces, mert tőlem kérdezte. Én meg határozottan mondtam: biztos ott a saroknál van balra (nekem úgy tűnt errefelé láttam kanyarodni a buszokat) El is indultunk együtt az általam jónak gondolt irányba, és közben beszélgetni kezdtünk. Mondtam neki, hogy 1 napja vagyok Londonban, és semmit nem is tudok, csak gondolom. Meg mondtam neki, hogy Magyarországról jöttem, és képzeljétek: szerintem tudta, hogy hol van, mert olyan mosolygósan- aranyosan nézett. De lehet, hogy csak képzelődöm.

 Jó 5-8 perc gyaloglás után, már láttuk, hogy nem jó az irány. Visszafordultunk, és a körforgalom másik oldalán megtaláltuk a buszmegállót. Itt elbúcsúztunk, mert ő másik járatra szállt fel. Én a 144-es buszra.

Ez az ASDA olyasmi, mint nálunk a Cora vagy a Tesco. Körbe mentem,  vettem olyan spéci konnektor-izé- átalakítót, hogy tudjam használni a gépemet. Volt olyan ami direkt hülye turistáknak való, és minden ország dugója belemegy. Ilyet vettem egyet. Meg egy csipesz- csomagot, és 2 db kétliteres limonádét. Rájöttem, hogy 2 napja nem ittam rendesen. Már lassan kiszáradok.

Aztán vissza a buszra. Az út sima. Szerencsésen hazaértem.

A kulcsot (amelyik nem működik rendesen) majdnem sikerült beletörni a zárba. Végülis nem tört bele, csak megcsavarodott, és elrepedt. Klassz.

Második próbálkozás: holnap újra megyek a kulcsoshoz.