Na, gyerekek, jók voltatok? Ma éjjel settenkedik a mikulás…

Egész nap fáj a fejem. Hiába, na… ezek a szabadnapok nem tesznek túl jót az egészségemnek…munkanapokon semmi bajom nincs. Még szerencse.

Viszont megérkezett a hómofisz regisztrációm. Végre, 1 gonddal kevesebb. Már csak az NI numbert kell elintéznem valahogy (Renáta az itteni magyar képviselettől 2 hónapja kéri nekem az időpontot, de valahogy még nem akar sikerülni… úgy látom, hogy most már ezt is nekem kell elintéznem. Megvan a tervem, jövő héten meg is csinálom.)

Ma voltam a Primarkban. Utálom azt az áruházat, mert iszonyat sokan vannak mindig, de most vettem egy hálóinget 2 fontért, meg egy esernyőt 3-ért. Majdnem egy csizmát is, de aztán mégse, mert viszonylag jól nézett ki, de nem bőr, és majdnem 20 fontért akarták adni. Rohadékok. Fogalmam sincs, mi a francot fogok hordani, ha már lemállik a lábamról ez a sportcipő, mert az itteni cipők iszonyú rondák. Még egyet sem találtam ami igazán tetszett volna. Lehet marad egy alternatív spotcipő. Bár nagyon nem akartam, jobban szerettem volna valami nőciset. Mostanában lánynak öltözöm, és ez is hozzá tartozna. Ha lenne…

Gyönyörű nap volt!

„A szél fú, a zöld fű, a Föld kering, a Nap korong ...” :D (Dolák-Saly Robi)

Tehát: Winshet-mentes. Eredmény 14 problémamentes szoba. Ráadásul Szilvi talált egyik szobában 4 doboz kólát! Egyet kaptam belőle én is. Főnyeremény!!!

Holnap szabadnap.

Valamit akartam írni még nap közben, de már elmúlt. (Elfelejtettem) Erről jut eszembe: „…amikor megöregszel, három dolog történik. Először is megkopik a memóriád és ….a másik kettőre nem emlékszem…” (Norman Wisdom) 

Ja… szerintem az volt, hogy egy hete nem jó a vécénk. Nem lehet lehúzni. Hmmmm--- Említettem már, hogy jelenleg 11-en vagyunk a házban?

 Vagy az, hogy ma reggel az öltözőben beszélgettem Tatjanával, az egyik litván nővel. Megbeszéltük gyorsan az országaink politikai és gazdasági helyzetét, aztán a sajátunkét is. Aszongya: sose gondolta volna… egész életében zenetanárnő volt, és most vécét pucol. Ide jutottunk. Annyira aranyos volt, hogy teljesen megsajnáltam magunkat. Aztán beszéltem a bangladeshi fiúval is, ő még tanul valami biznisz-iskolában és csak péntek-szombat-vasárnap takarít velünk. Kitárgyaltunk vele is mindent. Azért őrület, hogy már milyen jól beszélek már ilyeneket. :D Sose gondoltam volna, de határozottan fejlődök.

Mai programunk színesítésére egy kis városnézéssel indult a nap. Reggel tali Anitával, elindultunk rendesen, háromnegyed 7-kor. Eljutottunk egészen a Holloway roadig, de ott valamiért le kellett szállni a metrótól. Na, most mi legyen? Fogalmunk sincs a felszíni közlekedésről. De persze ez nem akadályozhat meg semmiben, London nem olyan nagy város ugye, tehát irány az Oxford street ha a fene fenét eszik is. Kb. belőttük az irányt, és kerestünk egy buszt hozzá. Nem teljesen oda ment mint gondoltuk, de majdnem. Ez már fél siker. Hol is vagyunk? Mittudomén… menjünk tovább. Szaladunk egy másik busz után, kb jó az irány, 2 megálló és letesz minket a végállomásán, a Liverpool streeten. Ott egy másik metró, klassz, nyert ügyünk van. Talán a 4. szerelvényre fel is férünk, de tiszta haszon, mert idő közben végignézünk egy izgi verekedést a peronon. Van aki még nálam is rosszabbul tűri a tömeget és a várakozást, és így vezeti le a feszültségét korán reggel.

Negyed 10-re be is értünk a dolgozóba. Persze idő közben már ránk telefonáltak, hogy hol a francban vagyunk már. Mindössze 2 és fél órán keresztül utazgattunk.  :D

Amilyen szarul kezdődött a nap, pont úgy folytatódott. Hulla vagyok. Este fél 6-kor fejeztem be az utolsó szobát.  Még a fejemet is bevertem valahova, azóta fáj. Szerintem tuti agyrázkódtatásom lett, de nem értem rá vele foglalkozni.

Hazafelé is együtt jöttünk Anitával. Már nagyon éhesek voltunk meg minden bajunk volt, ezért vettünk útközben egy hot dogot és hozzá sört. Megettünk, megittunk mindent az utcán, mint a hajléktalanok. És ha már ott vagyunk, bementünk még gyorsan megvenni azt a szempilla-spirált amit már régóta kinéztünk. Most nagyon örülök ennek.

Holnap szép leszek :) Végre!!! Winshet bekaphatja!!!

Ma tök jó napom volt, nem Winshet csekkolt, hanem Roslin. Semmi problémám nem volt egész nap… annyira jól éreztem magam :) Ma úgy látszik, jól dolgoztam (az előző hetekkel ellentétben.)

Mindenre tudok magyarázatot találni, legfeljebb nem stimmel. :D

Közben 11-től még egy tréningen is részt kellett vennem. Na, ez állati jó volt. Kb a 70%-át NEM értettük meg miről van szó egyáltalán, de azért végül is túl lettünk rajta. A végén kaptunk csokit is.

Hazafelé ömlött az eső, az esernyőm viszont szarrá ment. Instant ernyő: csak vizet kell adni hozzá és elolvad. Kell szereznem egy másikat. :S

Boldog szülinapot Viki!!!

Ilyen se volt még, hogy ilyen messziről köszöntselek a szülinapon, mi? Hát… ebből is látszik, hogy mindig az jön, ami még nem volt. :D

Az alkalomhoz illő jó tanácsom:

Mosolyogj! A holnap rosszabb lesz a mánál!

Naszóval: A mai napom csodálatos volt, csak a szokásos szívatás-hegyek. A barátnőm ma minden szobába visszahívott egészen addig, míg rá nem jött, hogy így soha nem fogok végezni. 11 szobát mégis sikerült így legyűrnöm. Minden jégkoca tárolót ki kellet mosnom, ha használták, ha nem, a felmosást meg kellett ismételnem, mert összejárta, és ki kellett cserélnem azt az ágyneműt, amit tegnap még valaki más húzott fel, de mára már nem volt jó, mert ma már az én szobámnak számított. Nem baj, legalább pezseg az élet. Én mondjuk már kevésbé pezsgek, kicsit kiveszi ez a sziszifuszi küzdelem az erőmet, de ahogy mondani szokás: innen szép nyerni.

Még tiszta szerencse, hogy valamirevaló kommunánk révén szoros szimbiózisban élek szobatársammal Renátával, és ha szabadnaposak vagyunk főzünk egymásnak felváltva vacsit. Ma is várt egy meleg fél pizza mire megjöttem.

Drágáim, TI mind, kik ezt a netregényt olvassátok, itt szeretném megköszönni mindenkinek a sok biztatást, az együttérzést, az érdeklődést, amit privát üzenetekben kapok tőletek. Nem tudok mindenkinek külön válaszolni, de nagyon jól esik, hogy gondoltok rám, hogy érdekel titeket az itteni életem. Köszönöm a jó tanácsokat is, sokszor segítettek :).

"Talán szerencse, hogy ilyen lassan haladok, mert lehet, hogy rossz irányba megyek."

Szóval, itt a folytatás: a tegnapi regenerálódó nap után ma reggel elindultunk újra munkát keresni. Szörnyű idő volt, a szél tombolt, viszont ömlött az eső is. Ennek ellenére biztos voltam benne, hogy nem jövök haza anélkül, hogy valami ne sikerülne szerezni.

Első utunk Simonhoz vezetett. A várakozásokkal ellentétben semmit nem szólt a megfutamodásunkhoz. Meghallgatott minket, aztán úgy váltunk el, hogy telefonon fog keresni ha van valami. De mire lementünk a lépcsőn a harmadik emeletről, már Szilvit csörgette is: holnap reggel hajlandó-e kezdeni a Holiday Inn-ben. Há’mégjóhogypersze. Az is valami, s jelen pillanatban a leggyorsabb megoldás. Klassz… fél siker, legalább Szilvinek már van munkája.

Irány tovább, nekem is kell valami. Nálam van a pendrive amin az önéletem van, nyomtatni kellene néhányat. Felülünk egy buszra, ami Szilvi közeli szállásához visz, ott lehet nyomtatni. Ekkor szól az én telefonom is, Simon hív. Ha akarok, mehetek én is holnap vissza a régi jó kis helyre. Ok, meg is egyezünk: akarom. Szuper. Most már mindketten biztonságban vagyunk, újra van állásunk. :))

Azért még kinyomtatjuk az önéleteket, később még jól jöhet, de a magpattanás a Kánaánba egyenlőre elhalasztva. Jelenleg a (Kána)Inn-nek is örülünk.

Örömünkben együtt töltjük az egész napot, sokat beszélgetünk. És bevásárolunk egy kicsit a Harrods-ban… sáláláláláááá :) hiszen jön a karácsony, nem? (Majdnem lett egy pasim is. Az egyik eladó az áruházban. Minden áron a telefonszámomat akarta elkérni, (baromi jól nézett ki pedig, nem is értem miért nem adtam oda neki ;) ) és  nem hitte el, hogy nem 22 éves vagyok, bárhogy is bizonygattam, a végén el kellett árulnom, mennyi idős vagyok, mert nem akarta oda adni azt a dolgot, amit szerettem volna megvenni. Szerintem tutti azt hitte, hogy csak hülyítem, megkérdezte vagy 10-szer, hogy „tényleg”? „Tényleg”???  Nagyon édes volt!!!)

Összességében könnyen ment a dolog. Ebből is látszik, hogy nem kell kétségbe esni, mert ilyen szar munkát, amit csinálunk, bármikor találunk néhány óra alatt.

Királyhegyi Pál híres története jut eszembe: kilencszáznegyvenvalahány, mínusz húsz fok, órák óta terelik őket az országúton. Pál egy pillanatra lehajol, hogy bakancsa megoldódott fűzőjét megkösse. Az őr káromkodva, üvöltve rúgja fenéken, mire hősünk csak ennyit mond:

„na, most ment el a kedvem az egésztől.”...

Felmondtam. Estére már annyi erőm sem maradt, hogy begomboljam a gombokat az ágyneműn. Megint nem ettem, ittam, pisiltem egész nap. Este fél 5-re csak 5 szobával voltam kész, pedig egész nap loholtam.

A raktár ahonnan mindent hozni kell, ma olyan 80- 100 lépésnyire volt minden szobámtól. Estére már járdányi erőm sem maradt. Vérhalál. Nem csinálom tovább. Holnap végre pihi, egész nap aludni fogok (meg mosni) hétfőn meg bemegyünk Simonhoz, és ha még szóba áll velünk, kérünk tőle alternatívát, ha meg nem, akkor keresünk másik ügynökséget.

Ennyi mára.

„mire megtanultam a leckét

már új lecke van

mire elmentem a holdra

már megjöttek onnan

mire találtam egy álmot

már kirakatban állt

mire divatba jöttem volna

nekem már derogált…”

„Vízöntő (1.20 - 2.18) Egy hozzád közelálló személy titkolózik előtted, de most ne akarj a dolgok végére járni, mert lehet, hogy csak neked készít elő egy kedves meglepetést és a folyamatos kíváncsiskodással elronthatod az egészet. Bár nagyon igyekszel, de valaki egyáltalán nem hajlandó a te kedvedben járni, ami nem tesz jót a heti hangulatodnak és gonosz dolgokra sarkallhat…..”

Gonosz dolgok… hmmmm…igen…..Igen, ma este eszembe jutott, hogy én lehetnék a boka-láncfűrészes gyilkos, és megölném (megfojtanám) a bokaláncommal az egész rohadt bagázst, a haláltábor smasszereit. Akkor jutottam erre a következtetésre, amikor ma letettem a lantot (népiesen vödröt), és még ott az irodában rám szólt a valami főnök pasi, hogy a bokaláncot márpedig nem hordhatom. Hát igen… vannak azért fontos dolgok az életben ugye, például itt van ez a bokalánc, ami nyilván gátol a munkámban, lehúzza a lábamat vagy ilyesmi, mert ezt látják kivetnivalónak az egész személyiségemben, ami még a munkához való hozzáállásomra is rányomja a bélyegét. Vagy tűzvédelmi szempontból elfogadhatatlan, hiszen potenciális tűzfészek, vagy mi. Másra nem tudok gondolni.

6 szobát csináltam, így végeztem este fél 5-re. Klassz volt. 1-1 szoba (a kisebbek) kb 30-35 nm. A nagyobbak viszont 50-70 nm körüliek. Szóval egész kis lakások. Ebből ma csak hatot kellett, de holnap már 8-at. :) Mondjuk, el sem tudom képzelni, hogy fogok ebből megcsinálni rendszeresen 11-12-t.  

Ma kaptam megint fizut, de még mindig nem írták jóvá azt az elmaradt 1 napot. :( Mehetek újra a Simonhoz reklamálni. Na, majd megyünk megint együtt Szilvivel, mert neki is szarul számolták el a pénzét. Azért őrület, hogy erre is képtelenek…. De a bokalánc az fontos.

"mire elmúlt a náthám
már halott voltam
mire megjött az orvos
már meggyógyultam
mire volt végre egy csillag
már lehozta más
mire kiértem a hídra
már mindenki beugrált"

Nem tudom eldönteni, hogy dinamikusan felfelé ívelő karrierem mélypontja már a hátam mögött van, vagy még előttem…Vagy talán éppen benne vagyok? Vagy már annak is örülnöm kellene, hogy a szar amiben ülök és a számig ér a szintje, legalább nem hullámzik?

A régi ógörög közmondás szerint:

„Ha javulni látod a dolgokat, akkor valami fölött biztosan elsiklottál.”

Hát nem tudom. De remélem nem érem meg a holnapot. Csoportos öngyilkosságon gondolkozom…

Bár lehet, hogy csak azért vagyok pesszimista hangulatban, mert este 7-kor sikerült reggeliznem? Nem is kérdezitek, mi történt? …. Ne is kérdezzétek, csak a szokásos… megint leestem a kifutóra (ld: Dumb és Dumber)

Szabadnap sehol a láthatáron. Vasárnapig biztosan be vagyok osztva. A jövő hét még nem látszik. Legjobban 2 nap szabadságot szeretnék, bár tudom, hogy már megint hülyeségeket beszélek, és teljesen elrugaszkodom a valóságtól. Szabadnapról hallucinálok. Durva vagyok, mi?

Ráadásul a memóriám már nem a régi. És ráadásul még a memóriám sem a régi. :)

De ha innen nézzük, Szilvi mégiscsak nagyobbat szívott. Kb. 8-kor jött el a szállodából. :)) 4-kor költöztek ki a szobáiból. Azért hihetetlen.

Mindenki megnyugtatására: ma is volt rendesen kaja!!!! :D Milánóit ettem. Finom ugyan nem volt, én százszor jobbat csinálok, de legalább elém tették, és meleg volt. Mindet befaltam.

Most jöttem a könyvtárból. Anita kapcsolati válságát kúráltuk. A konklúzió: mindenki bekaphatja!!!!

Annyira jó volt ez a nap!!! Holnap már önállóan dolgozom. Ráadásul Terbis a mongol lány akivel eddig dolgoztam offos lesz, tehát nincs kihez szaladnom segítségért ha baj van, vagy nem tudok valamit. … Na nem baj, majd improvizálok. Rábeszélem a hauskeepert, hogy ez eddig is így volt, perszehogy.

Ma egy kisebb méretű csuhát választottam. Ebben egy kicsit jobban éreztem magam, mert végre nem lötyögött rajtam annyira. Egyébként 12-es a méretem. :D

Mondtam már mennyi róka van itt? Reggel jött utánuk egy a buszmegállóba. Tök aranyos volt, de azért elfutottunk előle. 

Tegnap este sörözni voltunk Szilvivel, múltfelejtőt és jövőünneplőt egyben. Könyvtár-látogatás tehát, éjfélig. Jó későn értem haza.

Ma ezért aludtam majdnem délig. :)

Izgulok a holnapi új hely miatt, de szegény Szilvi sokkal jobban. Nem tudom miért, hiszen veszteni valónk nem sok van. Ugyanolyan szívás lesz, de legalább a körülmények egy hajszálnyival jobbak.

Majd meglátjuk…

Ma munka után úgy éreztem, hogy muszáj női dolgokat vásárolnom. Elmentem a Boots-ba, és forszíroztam újra a Bruno Banani parfümöt. Elvittem mintának az üvegemet, de még mindig úgy néztek rám, mit egy ufóra. Ilyen parfüm márpedig nincs is!

Ezért „B” tervként vásároltam egy krisztinaagiléra és egy britniszpirsz parfümöt. Tudom, elég ciki, de az adott körülmények között még ez ami viszonylag tetszett, és megfizethető számomra. Igazából Chanel-t szerettem volna, de az 45 font egy 15 millis üveg.Letettem róla.

Most ezt a kettő 30 milliset egy ajándék testápolóval és egy kistáskával együtt is csak 30 font volt. Vettem még körömlakkot és kézkrémet és finom tusfürdőt is.

Néha muszáj nőnek kinéznem, mert legalább a nemi identitásom legyen biztos, ha már a munkám, a lakásom és az életem egyéb részletei totál bizonytalanok

Ma megint össze-vissza listás voltam. Minden emeleten szoba. Ezeket a napokat azért szeretem, mert nem csak unalmasan horizontálisan, hanem izgalmasan vertikálisan is lejárom a lábamat. Viszont öröm: basztatás-mentes napom volt. Ma valamiért egyszerűen nem hibáztam 13 szobán keresztül. Nem is nagyon értem. Winshettel mi lehet? Szerelmes? No de már mindegy is: keddtől új munkahelyem van. :D

Simon (az ügynökségtől) egyszercsak így intézte: Volna-e kedvünk Szilvivel átmenni. Volna. De. Órabérben fizetnek (6 font/ óra), ebéd van, és még munkaruhát is adnak. Na, nézzük meg, há’mégjóhogypersze.

Langham Hotel (http://london.langhamhotels.co.uk/en/)  

Izgi lesz. Nagyon elitnek néz ki a hely.

Örömünkben megettünk egy teljes meki-menüt. Én még kértem almás pitét is. Állati fincsi volt!!!!

És jött ma fizu is: 198 font!!! Ez már jól hangzik.

Estére végre feltöltődött a létszám is: immár 12-en vagyunk. Az új csaj azzal kezdte, hogy megfürdött, és valahogy (ismeretlen módon) eláztatta az egész konyhát, ami a fürdőszoba alatt van. A plafonból folyt a víz, rá az elmosogatott edényekre, rá mindenre. Gondolom az én szekrényemben lévő összes cuccra is (cukor, fűszerek, tészta,…). Nem merem megnézni, nehogy elkeseredjek.

„Ami megtörténik, az megtörténik” by Szilvia realista világszemlélete.

Ma 14 szobára mentem. Vérhalál. Este 6-ra végeztem. A kezem, vállból kiszakad. A gumikesztyű ellenére újra valami új kiütés is lett rajta. Jó nap ez a mai.

Aztán tetézzük a bajt (nyilazzunk hátra!!!!):

Nos, ma bemártottuk Winshetet  Ebynél. Kiöntöttük neki a szívünket, hogy mi a fat van. (nem vak ez a ló, hanem bátor) Érdekes volt, és nagyon örült annak, hogy ilyen szépen le tudtam neki írni a problémát. :P Meg is dicsért érte. Na, ha legalább kirúgnak, hogy pofázok, akkor stílusosan pofázzak, nem? Eby megköszönte, hogy elmondtuk neki a bajunkat, és a végén még csokival is megkínált. Már megérte reklamálni.

„Sima ügy: kereszthalál…. Legalább friss levegőn vagyunk!”

Hazafelé meg Szilvi szeretett volna kivenni egy kis lóvét a számlájáról. A metróban dugja a falba a kártyát, hoppáááá…. Nem nyert. Az automata elnyelte. Nem Szilvit, csak a kártyáját.:D Egy ideig nyomkodtuk a gombokat össze-vissza, hátha történik valami, de azon kívül, hogy újra indult a córesz, semmi. Odahívjuk az éppen arra járó rendőröket (nagyon csinos pasi volt egyébként) hogy lécci-lécci segítsen má’ beszorultunk a lyukba. Nagyon kedves, készséges volt, még be is világított a kis lámpájával, és puszta kézzel próbálta felfeszíteni kedvünkért a nyílásokat, de még neki sem sikerült. Van egy telefonszám a gépen, megpróbáljuk felhívni. Szilvinek nincs pénz a telóján, oda adom neki az enyémet. Ő viszont megkéri a szép rendőrt, hogy hívja fel már legyenkedvesplíz, mert mi nem tudunk nagyon jól angolul. Még ezt is megtesz. Mondtam én, hogy nagyon készséges volt. Aztán az adategyeztetésre Szilvi visszakapja. De nem találják a rendszerben őt. Pff… szegény, basszus. Most mit csináljunk. Nálam sincs pénz, hogy kisegíthessem őt néhány fityinggel. Elmegyünk tehát egy másik automatához, és újra próbálkozunk. Dugok én is. Sikerül! Osztozunk a nyereményen. Irány haza. Útközben látok egy vérző embert, aki valószínű leesett a mozgólépcsőről vagy mi, mert ott feküdt, de már ápolgatta az apparátus. Aztán a tömegben valaki kiabál: „vigyázat, gyerekkel vagyok” erre egy másik: „vigyázat, meleggel vagyok” :D Röhögnek, és aszongyák egymásnak: „még szerencse, hogy senki nem ért itt magyarul” Én meg 2 lépéssel a hátuk mögött akkorát nevettem. :DDD

Tegnap este beköltözött a lakásba még 2 ember. Lakótársam Marika kihozta a férjét és a 14 éves lányát is. Tehát összesen most már 11-en vagyunk. :) Nem tudom hova lehet ezt még fokozni, de biztosan lehet, mert egy hét múlva jön még valaki, és akkor már 12-en leszünk. De Szilvi megvigasztalt, hogy van olyan lakás is, ahol 17-en laknak, és ugyanúgy csak 1 fürdő és 1 wc mint nálunk.  Tehát a mi 12-es létszámunk még jónak számít, ha innen nézzük. Ha viszont onnan, hogy reggel nem jutok be a fürdőszobába, akkor horror. Mondjuk most sem jutok be ahogy így elnézem a sort az ajtó előtt… reggel miért lenne másképp.

Az előzetes terveknek megfelelően bementem ma a Prime-ba, a fizut megkérdezni. Ki is derült, hogy nem számoltak el nekem egy napot. Mintha offos lettem volna, pedig ugye nem. Yessss… ha minden jól megy, a következő fizuval jóvá is írják. Eszembe is jutott egy közmondás, amit én találtam ki:

AKI KERES, AZ TALÁN…

Nekem most ez kb. 30 fontot jelent. (1 heti bérlet ára)

Ma csak 10 szobám volt, de a legszarabb leosztásban: minden emeleten 1-2-3 db. Tehát száguldó takcsinénit játszottam, mindenhova cipeltem (vonszoltam) magam után a zsákjaimat, a szemetet, a hibásakat, az arctörlőket, a takarító szereket, a fekete zsákokat. Hónom alatt a lista, a tiszta arctörlők, oldalamról lógnak a törölgetős rongyok és az üres szemetes zsákok mint a fegyverek. Annyira jól néz ki, egyszer megkérem Szilvit, hogy fotózzon le a telefonjával. Ja, és persze fel kell húzni, a sárga önvédelmi gumikesztyűmet. Így lesz teljes a profil. Holiday westernhős. Új kategória.

Elvittem a csizmámat megsarkaltatni. Zsír lett :) Végre valami jó hír. Mintha új lenne!!! Nagyon szépen megcsinálták.

Ma megint elfogyott a kaja mire lementem enni. Szaladunk a konyhára, ott sincs semmi. Vissza a kantinba, szólok Ebynek, hogy nincs kaja, erre megoldja: körbekiabál, hogy mindenki egyen kevesebbet!!!! :D Hát ez aztán az elintézési mód, igazi gentleman attitűd. Mintha valami elmaradott vagy fejlődő országban lennénk. Hihetetlen. Mondjuk ha ezt nem a saját bőrömön tapasztalom, szerintem el sem hiszem. Még szerencse, hogy az édes drága szerelmem Moin, a konyhán dolgozik, és megígéri, hogy hoz nekem valamit kaja helyett. Hozott is: egy almát. :D

Még ettem egy vendégtől meghagyott kekszet, és Benson a porter srác hozott nekem egy narancslét, hogy mielőtt éhen halnék, nehogy szomjan haljak. Ennyi volt a mai kajám. Most este ettem egy kis konzerv csilisbabot, de már meg is bántam, mert nem volt finom.

Egy hatalmas pizzára vágynék!! Holnap veszek is, kerül amibe kerül! 

A tegnapi szabadnap zsírul sikerült. Végre elindítottam a Home Office-t is. És kerestem Bruno Banani parfümöt, de ezek az elmaradott londoniak ezt nem ismerik. Gyakorlatilag kinevettek, hogy mi a szart akarok ezzel… az nem is parfüm név. Pedig de. :D Most honnan lesz a kedvenc illatom????

Este még moziba is eljutottunk. Valami pláza-féle: O2 center. Megnéztük a 2012-t. Há’ most mit monnyak erre… aszittem jó lesz, de nem vót…. Látványos, de még egy ilyen gagyi sztorit, leöntve szentimentális cukormázzal, tele sztereotípiákkal és persze hepienddel a végén… borzasztó volt. Néhol már szánalmas. Semmi új ötlet, semmi ami ne lenne kikövetkeztethető az előző percek eseményeiből, vagy az előző 100 katasztrófa filmből. Gáz.

De legalább jó későn értem haza. :D

A mai nap viszont elment. Leszámítva, hogy már reggel hulla voltam, és a kezemet sem bírtam felemelni, végülis megcsináltam 12 szobát, aztán szociális érzékenységem okán segítettem előbb Lubának egyet, majd lementem Szilvihez még 3 szobára. Aztán, mivel olyan ügyesek voltunk, jutalomból megnyertünk még egy szobát csinálásra. Tehát már 2-kor végeztem a saját szobáimmal, de még 5 kor is ott voltam, és persze ezek a  plusz munkák sehol nincsenek regisztrálva, ezeket csak puszira, csak azért, hogy nehogy tönkremenjen ez a jól bevált, kialakult kapitalizmus :D Annyira, de annyira klassszzzzz!!!! Már nem volt időm bemenni a Prime- hoz, hogy ugyan, monnyák már el, hogy mi alapján fizetnek, mert a parpíromon az 1 hét (6 nap) dolgozás után ott figyel, hogy 30 órát dolgoztam, és persze a fizu is ez alapján van. De akárhogy is számolom, persze, a napi minimum 8 órával számolva nekem 6x8 = 48 óra lenne… Vagy már megint most derül ki, hogy hiányoztam a matekról, mikor ezt a komplex összefüggést tanultuk??? 6x8= 30 Már meg sem lepődnék ezen. Vagy ha szobaszámra fizetnek, az is oké, mert megvan majdnem minden nap, hogy mennyi volt, lássuk akkor azt. Na, de majd holnap, kibeszéljük. Erről akarok beszélni!!!

Tegnap egész egyszerűen elfelejtettem blogot írni. Bár kifejezetten jókedvűen jöttem haza- és talán pont ezért. Tegnap előtt volt Szilvi névnapja. Mivel mindez csak este jutott eszembe, másnap reggel bementem egy kisközértbe, és vettem csokit meg egy kis üveg pezsgőt. Szilvi ezért már reggel nagyon örült nekem. :) Délután viszont meg kellett néznük, hogy nem romlott-e a pezsi. Szar nap után mi mentünk el utoljára. A konyhás fiú viszont bevállalt egy vacsorát nekünk: nem lehet kihagyni. Hamburgert szeretnénk sült krumplival. Míg elkészül, megöljük a pezsit. Benson éppen arra jár, hát bevonjuk őt is. Nagyon örül. :)

Hármasban iszogatunk papírpohárból. Igazi csóró feeling. :D

Megesszük a kaját, nagyon finom. Eszembe jutnak a Chaplin- filmek, amikor cipőtalpat eszik, és mégis örül neki. :D A miénk nem cipőtalp, de semmiképpen nem mondható minőségi kajának, ellenben nagyon jól esett. Na, most már mehetünk is haza. Itthon kapok Renátától még egy adag vacsorát. Offos volt, főzött, és én is kapok belőle. Rendes tőle, és nagyon finom is volt, nem lehetett visszautasítani, de kipukkadok. Mivel mostanában teljesen leszoktam az evésről, ennyi kajától már 3 napra jóllakok.

Ma viszont a szokásos vasárnapi szar. 13 szoba, 2 dupla nagy ágyas, és egy 3 ágyas. A többi „csak” 2 kis vagy 1 nagy ágy. Mikor már éppen az agyhalál közelében vagyok, egy kis pezsdülés: hirtelen felindulásból összeveszek Siddel, az egyik porterrel. Direkt. Szánalmas, pitiáner, kisstílű pöcs. Lényegtelen min vesztünk össze, de legalább jó ideges lettem.

Nem tudom, nem vagyok a topon, már mindenem fáj. A vége felé megjön az erősítés: Szilvi besegít.

Fél 6 körül végre irány haza. Holnap off nekem is. Legalább kipihenem a fáradalmakat.

Basszus, ma van Szilvi névnapja, de elfelejtettem felköszönteni. :( Akkora egy marha vagyok! Holnap reggel megpróbálok venni valami kis csokit. Hiába… lefagyott az agyam. Újra kellene néha indítani. De nagyon nehéz.

Ma megint kaptam fizut. Most már annyira, de annyira zsír gazdag lettem: 167 font. 6 nap munka bevétele. A múltkori majdnem 200 úgy látszik csak tévedés volt. Rájöttek, hogy nem érek én annyit, túl sok levegőt vettem vagy mi. Vagy nemtom. Na, mindegy.

Ma későn értem le a reggelire, ezért nem volt már kaja. :( Bementünk a konyhára és kikönyörögtünk egy pár szelet kenyeret meg egy kis lekvárt. Nekem ebből 1 kenyér jutott, amit megkenhettem egy kis lekvárral. Ez volt az egész napi kajám. Este már olyan éhes voltam, hogy nem is kívántam semmit. De azért ettem egy kis tortellinit saját szósszal. Aztán kaptam Károlytól egy kis üveg tequilát. Éljen a TEQUILA!!!

Hihetetlen milyen készlete van mindenből. Benyomtam az egészet egyszerre. Annyira jól esett!! Kéne valahonnan szerezni valami jó magyar páleszt. Na…ennek érzem igazán hiányát itt. Nincs semmi ilyesmi, csak azok a szar whiskyk meg az iszonyú drága italok.

Tegnap letéptem Henry orrát. Nem direkt volt, csak normálisan ilyen agresszív (és erős) vagyok mostanában. :D Levittem az irodába az orrot azzal a szöveggel, hogy „Henry is death”. Az angoloknak semmi humoruk nincs, rögtön értették mit akarok.(szóval konkrétan kicsináltam Henryt) Egész nap más porszívójával szívtam, de nem volt az igazi... Hol vagy Henry??

Aztán meg akartam környékezni Bensont, hogy adjon nekem wc papírt, mert előző nap nem írtam kívánság- listát, mert szartam rá, de most rápacsáltam, mert ugyanazt a section-t kaptam. Nos, Bensont nem találom egész nap, viszont a wc papír fogytán van. Kénytelen vagyok lopni innen-onnan… hova süllyedtem :( Már a klotyipapírt is lopom. Mi jöhet még??? :D

Aztán kaptam egy levelet, (Az én Winshetem kézbesítette kéjes arccal, szerintem ő már tudja, hogy mi vár ott rám.) hogy jövő hét utáni hétfőn várnak szeretettel egy tréningre. Gondolom arról lesz majd szó, hogy a portörlés leeeeről fel, vagy feeeeről le hatékonyabb. Merre nice-abb. :D Azért tényleg behalok ezen.

Aztán gondolkoztam azon, ha már így benne vagyok, akár Winshet orrát is letéphetném… szokásos ámokfutása után még az idegösszerobbanás előtt indulás haza. Túléltem ezt a napot is, FREE TIME!!

Viszont ma megint csavargás volt!!!! Szilvi is szabad, megyünk tehát. Millenium bridge, Trafalgar, Temze part, belváros, kínai negyed. Ezek a szabadnapok tartanak csak életben. Annyira jó volt ma is! Imádom Londont!

Az idő gyönyörű volt, semmi hideg nincs, csak estefelé kezdett kicsi pötyögni. Határozottan állíthatom, hogy az angol rossz időjárás csak városi legenda. Az esernyő sem élet-halál kérdés. Gyertek Londonba, mert itt jó!!!!

"Sorsunk urává válni nem egyszeri aktus. Mindennap és minden órában újra és újra meg kell érte küzdeni. A fölismerés és a megvalósítás között mély szakadék van."
Müller Péter

Ma borzasztóan elfáradtam. Még csak a 10. szobánál tartottam, de azt hittem, hogy összerogyok. Mikor fogom már végre jobban bírni? Szerencsére nem volt sok szobám, úgyhogy mégis túléltem.

A bevétel: 1 font és egy doboz talált sör. A sört Anita találta, hármat is, és egyiket nekem adta. :) Szeret ő is!

Találtam egy nagyon állat esernyőt, de nem tudtam elhozni, mert nagyon figyeltek a kimenetelnél. Eldugtam, ha még meglesz reggel holnap újra megpróbálom. 

A tegnapi pub-látogatás szuper volt. Igazi régi, patinás hely, a ház sörével, bőrfotelekkel, házi könyvtárral.  A sör 2 font körüli áron csapolódik. Kezdem megszeretni ezt a londoni életet! ;)

Naszóval, ücsörögtünk egy kicsit, és megittunk egy bemelegítő sört. A pub egyébként a „Kék osztriga” bár mellet van… ha értitek mire gondolok. :D

A mai munkanap jól indult, de aztán az idő előrehaladtával szörnyű volt. Reggel 8-től este 6-ig nyomtuk. 14 szobám volt, de valamiért nem haladtam. Már a tízediknél elfáradtam. Nem tom hogy lehet. Kéne már szereznem valami speedet, hogy jobban élvezzem a mindennapokat. :D Szerintem valami anyaggal már reggeli előtt kész lennék 20 szobával. Csak néznének: mi van velem??

A bevétel: 3 font. Klassz! (összehasonlításképpen: Anita 12 fontot talált  :) )

Na de mint ahogy az a régi magyar közmondás (amit most találtam ki) tartja: ne nézd a szomszéd tehenét, mert elüt a villamos… :D

A tegnapi kocsmázás projekt rossz időjárás miatt elmaradt. Ma van az esőnap, ma bepótoljuk. :) Csak arra kell vigyáznom, hogy valami részeg állat rá ne lépjen a kezemre hazafelé!!! :D

Juhéééé… szabadnap. Megvalósult álom!!!

Konklúzió: az embernek minél nyomorúságosabbak a körülményei, annál jobban képes örülni apró dolgoknak is.

Irány a Baker street Renátával a szobatárammal: Beatles bolt!! WWUUUUUÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!! Állat!!! :D Van minden amit valaha is el tudtam képzelni: pólók, sapkák, táskák, bögrék, könyvek, fityegők, kották, kulcstartók, kitűzők, pénztárcák, lemezek, képeslapok videók… stb. Aztamindenit! A boltban a tv-ben természetesen a Help! Úristen, de régen láttam! Azt sem tudom, merre nézzek. Az árak megfizethetetlenek, de MUSZÁJ vennem valamit!! Ma kaptam fizut, tehát zsírgazdag vagyok! (195 font!)

Egy pénztárca 8 fontért jó lesz! :)

Gyönyörű! Igazi Beatles pénztárca!!! Értitek??? Igazi Beatleses pénztárcám van!!! Hosszú tömött sorokban lehet irigykedni! :P

Na, hosszas nyárcsorgatás után elszakadtunk a bolttól. Szeretnék még onnan egy tatyit, egy takarót, egy órát és egy kulcstartót.

Még néhány évig maradok Londonban, meg is lesz. :D

Még futólag beugrottunk a mellette levő Elvis shopba is. Nyálcsorgatás ott is, és vettünk néhány képeslapot.

Irány haza. A  sarkon van egy information-bódé, gondoltam bekérdezek, merre van a 29-es busz sztésönje amivel hazafelé tudnánk menni. Nagyon ciki, de biztos a homlokomra van írva, hogy magyar vagyok. Ennek nem örülök túlságosan, de ez van.

Nos, így szóla a benn ülő csaj:

-         jó lesz ha magyarul válaszolok?

Há’ má hogy a viharba ne lenne jó… mára ez is megteszi. :D El is mondja rendesen merre menjünk.

Aztán egy kicsit beszélgettünk vele. Már 7 éve van itt, Mo-on közgazdász diplomával nem tudott normális állást találni. Kérdezi mit csinálunk, mondom, erre dicséri, klassz, és legalább legális munka, mert nagyon sokan kénytelenek illegalitásban dolgozni. Fasza. Mondtam én, hogy ügyes vagyok :P

Itthon gyorsan főzni kezdek. Van 2 kiló csirkecombom. Eltervezem, hogy csinálok 2-3 combból levest, és a többiből meg baconba csavart sült csirkét. Kibontom a dobozból a húst,  förtelmes büdös. :( Megromlott. Mehet a szemétre. Ennyit a mai kajámról. Ma még nem nagyon ettem, és már azért gondoltam rá, hogy kellene valamit. (A hűtőnk identitás zavarában olykor inkább fűt. Még nem tudta eldönteni, hogy radiátor akar-e lenni, vagy inkább rendes hűtő. Amikor éppen hűteni akar, akkor annyira, de annyira, hogy megfagynak a tojásaim. Durva!)

Renáta csirkecombjait csináljuk meg a tervezett módon. Állítólag kapok belőle. :)

Este lehet, hogy elmegyek itt a többiekkel kocsmázni.

A világ megérett a pusztulásra! Mégsem holnap leszek szabad, hanem pénteken. Pedig mennyi mindent elterveztem…. :( :( :(

Még egy nap a vesztőhelyen…

Ma már komolyan ott tartottam, hogy megfojtom Winstet. Szerintem ezt látta rajtam, mert mikor a fülemből kilövellt a forró gőz a túlnyomás miatt, utána már nem jött többet.

Nos, bánatomban vettem egy kabátot. Csak így lehet túlélni, hogy holnap újra menni kell. A kabát nagyon szép, megy hozzá a sálam :)

Ilyesmi min a képen, csak nem szürke, hanem drapp, és szörös bélése van. Nagyon fincsi.

Ma jubilálok: 1 hónapja érkeztem Londonba. Ezt azzal ünneplem meg, hogy végig dolgozom a mai napot is. Ma különösen szívás, mivel Winset topon van, és a szokásos módon ugráltat. No, de én erős vagyok meg lassan rezisztens is… kibírom. 4-re végzek 13-mal. ET haza telefonál, Olivia viszonyt indul „haza”. Útközben gyűjtök néhány újságot. A London Eavning főcímén megint rajta van AZ a virág. A megfejtést még most sem tudom biztosan, mert mindenki mást mond. Már a BBC tudósítóin is van. Megőrülök, mi lehet ez a szekta??? :D

Ma érzem először, hogy NEM fáj felmenni a lépcsőn és, hogy ha leülök a metrón, még az is lehet, hogy fel fogok tudni állni. Eddig ez elképzelhetetlen volt. Hmmm… lehet, hogy edződöm?

Mindig elfelejtem írni, de most eszembe jutott, hogy Turnpike Lane állomáson mindig halkan szól a zene a hangszórókból. Valami komolyzene. De tiszta vidám leszek tőle mégis. Nagyon szeretem. :) Olyan jó oda megérkezni. Tök hangulatos. :))

Ma 6. napja dolgozom egyfolytában. Ki kellett este mosnom az ingeimet, mert holnapra is kell még egy. Csak csütörtökön leszek szabadnapos. Már nagyon várom. A tervek készen vannak már arra a napra is.