A mai napról csak az jut eszembe, hogy

AZ EMBER TRAGÉDIA!!!!

Sajnos ma filozofikus magasságokba szárnyaltak gondolataim. Ezeken gondolkoztam:

-         mit keresek én itt?

-         Mit fogok csinálni itt pár hét- hónap- év múlva?

-         Mit csinálnék, ha visszamennék Mo-ra?

-         Hogy fogok megtanulni rendesen angolul, ha nem találok iskolát?

-         Hogyan lehet feldarabolni egy embert?

-         elbírnám-e ha a részeit fekete zsákba gyömöszölném?

-         Ha felporszívóznám a vért, vajon látszana-e a piros szőnyegen?

-         Miért nem tudok kialakítani normális viszonyokat?

-         Mi a „normális”?

-         Ki a „normális”?

-         Én „normális” vagyok?

-         Akarok egyáltalán „normális” lenni?

Visszajött a netünk, újra kommunikálhatunk egymással gyerekek! (Sajnos szobatársamtól most kezdek megőrülni. Igazán nagyon aranyos, de mikor teljes magabiztossággal osztja az észt – többnyire nekem- akkor minden maradék toleranciámra szükségem van, hogy ne ordítsak vele. Most például a feketék és a zsidóság problémáját ecseteli. Whuáááááááá…. Mára már csak ez hiányzott.)