Tegnap este sörözni voltunk Szilvivel, múltfelejtőt és jövőünneplőt egyben. Könyvtár-látogatás tehát, éjfélig. Jó későn értem haza.

Ma ezért aludtam majdnem délig. :)

Izgulok a holnapi új hely miatt, de szegény Szilvi sokkal jobban. Nem tudom miért, hiszen veszteni valónk nem sok van. Ugyanolyan szívás lesz, de legalább a körülmények egy hajszálnyival jobbak.

Majd meglátjuk…