„Ami megtörténik, az megtörténik” by Szilvia realista világszemlélete.

Ma 14 szobára mentem. Vérhalál. Este 6-ra végeztem. A kezem, vállból kiszakad. A gumikesztyű ellenére újra valami új kiütés is lett rajta. Jó nap ez a mai.

Aztán tetézzük a bajt (nyilazzunk hátra!!!!):

Nos, ma bemártottuk Winshetet  Ebynél. Kiöntöttük neki a szívünket, hogy mi a fat van. (nem vak ez a ló, hanem bátor) Érdekes volt, és nagyon örült annak, hogy ilyen szépen le tudtam neki írni a problémát. :P Meg is dicsért érte. Na, ha legalább kirúgnak, hogy pofázok, akkor stílusosan pofázzak, nem? Eby megköszönte, hogy elmondtuk neki a bajunkat, és a végén még csokival is megkínált. Már megérte reklamálni.

„Sima ügy: kereszthalál…. Legalább friss levegőn vagyunk!”

Hazafelé meg Szilvi szeretett volna kivenni egy kis lóvét a számlájáról. A metróban dugja a falba a kártyát, hoppáááá…. Nem nyert. Az automata elnyelte. Nem Szilvit, csak a kártyáját.:D Egy ideig nyomkodtuk a gombokat össze-vissza, hátha történik valami, de azon kívül, hogy újra indult a córesz, semmi. Odahívjuk az éppen arra járó rendőröket (nagyon csinos pasi volt egyébként) hogy lécci-lécci segítsen má’ beszorultunk a lyukba. Nagyon kedves, készséges volt, még be is világított a kis lámpájával, és puszta kézzel próbálta felfeszíteni kedvünkért a nyílásokat, de még neki sem sikerült. Van egy telefonszám a gépen, megpróbáljuk felhívni. Szilvinek nincs pénz a telóján, oda adom neki az enyémet. Ő viszont megkéri a szép rendőrt, hogy hívja fel már legyenkedvesplíz, mert mi nem tudunk nagyon jól angolul. Még ezt is megtesz. Mondtam én, hogy nagyon készséges volt. Aztán az adategyeztetésre Szilvi visszakapja. De nem találják a rendszerben őt. Pff… szegény, basszus. Most mit csináljunk. Nálam sincs pénz, hogy kisegíthessem őt néhány fityinggel. Elmegyünk tehát egy másik automatához, és újra próbálkozunk. Dugok én is. Sikerül! Osztozunk a nyereményen. Irány haza. Útközben látok egy vérző embert, aki valószínű leesett a mozgólépcsőről vagy mi, mert ott feküdt, de már ápolgatta az apparátus. Aztán a tömegben valaki kiabál: „vigyázat, gyerekkel vagyok” erre egy másik: „vigyázat, meleggel vagyok” :D Röhögnek, és aszongyák egymásnak: „még szerencse, hogy senki nem ért itt magyarul” Én meg 2 lépéssel a hátuk mögött akkorát nevettem. :DDD