Tegnap egész egyszerűen elfelejtettem blogot írni. Bár kifejezetten jókedvűen jöttem haza- és talán pont ezért. Tegnap előtt volt Szilvi névnapja. Mivel mindez csak este jutott eszembe, másnap reggel bementem egy kisközértbe, és vettem csokit meg egy kis üveg pezsgőt. Szilvi ezért már reggel nagyon örült nekem. :) Délután viszont meg kellett néznük, hogy nem romlott-e a pezsi. Szar nap után mi mentünk el utoljára. A konyhás fiú viszont bevállalt egy vacsorát nekünk: nem lehet kihagyni. Hamburgert szeretnénk sült krumplival. Míg elkészül, megöljük a pezsit. Benson éppen arra jár, hát bevonjuk őt is. Nagyon örül. :)

Hármasban iszogatunk papírpohárból. Igazi csóró feeling. :D

Megesszük a kaját, nagyon finom. Eszembe jutnak a Chaplin- filmek, amikor cipőtalpat eszik, és mégis örül neki. :D A miénk nem cipőtalp, de semmiképpen nem mondható minőségi kajának, ellenben nagyon jól esett. Na, most már mehetünk is haza. Itthon kapok Renátától még egy adag vacsorát. Offos volt, főzött, és én is kapok belőle. Rendes tőle, és nagyon finom is volt, nem lehetett visszautasítani, de kipukkadok. Mivel mostanában teljesen leszoktam az evésről, ennyi kajától már 3 napra jóllakok.

Ma viszont a szokásos vasárnapi szar. 13 szoba, 2 dupla nagy ágyas, és egy 3 ágyas. A többi „csak” 2 kis vagy 1 nagy ágy. Mikor már éppen az agyhalál közelében vagyok, egy kis pezsdülés: hirtelen felindulásból összeveszek Siddel, az egyik porterrel. Direkt. Szánalmas, pitiáner, kisstílű pöcs. Lényegtelen min vesztünk össze, de legalább jó ideges lettem.

Nem tudom, nem vagyok a topon, már mindenem fáj. A vége felé megjön az erősítés: Szilvi besegít.

Fél 6 körül végre irány haza. Holnap off nekem is. Legalább kipihenem a fáradalmakat.