Végre eljött ez a nap is: a kezem totál tropa. A gumikesztyű és a krémezés ellenére annyira kirepedt a bőr, hogy már sebes. Vérzik. Összevéreztem az ágyneműket :( De megnyugtattak a lakótársaim: mindenki átesett ezen a stádiumon. Nyugi, ez még nem a végstádium. Sőt! Innen már csak feljebb van. A bőr edződik, és egy idő után már csak a sósav képes megkarcolni egy pillanatra. :D Aztán már az sem.
No… sebaj. Bolhacsípés! A Fekete Lovag mindig győz!!! Ugye.
Olyan leszek mint a Terminátor.
Megizmosodom, kockásra gyúrom a hasamat és szinte elpusztíthatatlanná válok!!! Szinte.
Ma csak 12 szobám volt, de megint úgy jöttem haza, mint akit agyonvertek. (Most még pusztítható vagyok rendesen.) Mindenem fáj. Sajnos most vettem észre, hogy nincs elég állóképességem, nincs kigyúrt és valamire használható izomzatom. Eddig valahogy fel sem tűnt. Ha ezt előre tudom, hogy eddig viszem, az elmúlt 20 évet nem iskolapadban, hanem kondizással töltöm. Hülye állat vagyok! Viszont a fogaimat kiválóan össze tudom szorítani ha kell, és baromi nagy az akaraterőm. Tulajdonképpen csak ez visz előre.
Mostanában sokszor eszembe jut a
Vacsira ettem egy saját gyártmányú hamburget. Isteni volt. Tescogazdaságosolivia. Egy hambival is jóllakom.
Hazafelé Szilvivel benéztünk egy ruhaboltba. Csak egy ruci dobogtatta meg a szívemet, de hamar elmúlt, mert viszonylag (az én keresetemhez) drága volt a cucc. Halasztódik a flancolás, végül is mindenem van.
Ma csak brazil pénzeket találtam. Rögtön eszembe is jutott az Isaura meg a Leoncio… 2 reais-ért dolgoztam ma. Nemtom mi lehet az árfolyam, de remélem (nyilván) olyan
Elkezdtem ezeket a „nem fontokat” külön gyűjteni. Majd eladom a vaterán az érdekesebbeket. Az érdekteleneket meg kilónként beváltom a bankban. :D